Sziluett-FT Tatabánya, 2006.02.04.

 

 

Örömlövészetre- és ennek keretében egy kis versenyre hívott minket Scheirich Béla a jól bevált, és sokunk által kedvelt tatabányai lőtérre.

 

Pár hónappal ezelőtt a négy darabból álló FieldTarget versenysorozat egyik állomásaként jártam itt. Akkor is esett a hó, és most is szállingózott. Ebből arra következtettem, hogy ha júniusban lesz egy verseny, akkor is szálingózni fog :-)

 

Még előző nap úgy döntöttem, hogy a Diana M54-el fogok lőni. A PCP után kicsit elhanyagoltam az anno nagyon szeretett puskát. Elővettem átpucoltam, lőttem vele pár tucatot, számoltam ballisztikát, és így hoztam el Tatabányára. Mivel nem FT-re volt beállítva, el is kezdtem a belövést.

Nagyjából a számítások szerint működött, de össze-vissza szórta a golyóbisokat. Egyre szomorúbb voltam. Már majdnem egy teljes doboz anyagot ellőttem, mikor eszembe jutott, hogy annak idején hogyan is tartottam-, lőttem ezzel a flintával. Nosza így tettem, és sorban mentek a céltábla közepébe a lövedékek, mindenféle szórás nélkül. Segített a belövésben Béla barátunk, aki hasznos ötleteket – és eszközt – adott erre célra. (Ez úton is köszönet érte!)

 

Kicsit már nyugodtabban vágtam neki a versenynek.

 

A verseny abból állt, hogy egy adott pályára fémből készült, kb. 3-7cm nagyságú, különböző talpas fémállatkákból került 10db felállításra egy sorban (és távolságban), és ezeket kellett lelőni. Négy ilyen pálya volt, tehát összesen 40 célt kellett leküzdeni. Minden pléhállatra csak egyszer lehetett rálőni. Ha sikerült ledönteni, akkor 1 pont, ha nem akkor 0 pont volt a versenyző jutalma. Tetszőleges testhelyzetben lehetett lőni, az FT erre vonatkozó szabályainak megfelelően. A pléhállatkák lelövése nem volt egyszerű dolog, hiszen nem teljes alakos célok voltak, hanem ha nem figyelt a lövész, akkor ellőhetett a kecske lába között.

 

A pályák távolságát pontosan nem tudhattuk, de jól meg tudtuk becsülni a lőtéri körülmények miatt. Az első pálya kb. 15m-re, a 2. 22m-re, a 3. 29m-re, a 4. 39m-re volt.

 

A 3. pályával kezdtem a versenyt. Nem éreztem a puskát, nem bírtam elhelyezkedni vele, nem tudtam célra tartani, - azon csodálkozom, hogy valamit is eltaláltam a fűcsomókon kívül. Ugyanez volt a 4. pályán is a helyzet, bár már a vége felé kezdtem ráérezni a dologra. Az első két pályára (újra) megtanultam lőni az M54-el, és szinte mindent sikerült is leszedni. A 40 pontból 27-et gyűjtöttem be.

 

Az egyik pályaállítás közben felfigyeltünk a lőtér végében lógó fél-tenyérnyi disznó sziluettre. Ezt befestettük fehérre, majd elhatároztuk, hogy mi már pedig le fogjuk lőni. Béla barátunk felhívta a figyelmünket arra, hogy az 56m-re van a lőállástól, és kispuskával szoktak rá lőni, légpuskával nem sok esélyünk van rá. Nem tudott minket eltántorítani. Fejenként pár csipetnyi skuló elszórása után mindenki rájött, hogy hová is kell célozni, ahhoz, hogy kongjon az a disznó.

 

Ezek után sajnos el kellett mennem a dolgaimat intézni.

 

Nagyon jól éreztem magam, kifejezetten jópofának tűnt ez a fajta verseny. A szabályok egyszerűek voltak, nem is volt senkinek sem kifogása velük kapcsolatban.  Köszönet mindenért a tatabányai szervezőknek.

 

Eredmények open-ben:

 

Scheirich Béla László Tamás Én