Kedves Zealander
A kezdetek…
Nekünk már jóval könnyebb dolgunk van, hiszen a Korán már mint teljes kinyilatkoztatás jutott el hozzánk. Így az életben bebizonyosodott igazságaiban, alkalmazhatóságában, rendszerében, és logikájában és hibanélküliségében egy teljes egészként rendelkezésre áll számunkra.
A Próféta – béke legyen Vele – számára azonban ez az első kinyilatkoztatások idején közel sem volt még ilyen egyértelmű. Nem tudom mennyire ismered a történetet, de az első ájákat egy magányos elvonulása során hozta számára Gábriel – béke legyen Vele -, aki akkor egy férfi alakjában jelent meg neki. Háromszor (majd fulladásig) magához szorította, és felszólította a Prófétát - béke legyen Vele - hogy olvasson. Mohammed mindannyiszor azt a választ adta, hogy nem tud olvasni. Ekkor jött le az első kinyilatkoztatás:
„ Olvass (óh Mohammed) az Urad nevével (kezdve), aki teremtett! Megteremtette az embert egy vérrögből. Olvass! A te Urad a Legkegyelmesebb, aki írótollal tanított, megtanította az embert arra, amit nem tudott.” (A vérrög 96.1-5)
Mohammed – béke legyen Vele – ezután az élmény után izgalomtól reszketve tért haza otthonába, ahol kérte a háza népét, hogy takarják őt be, annyira remegett. Nem tudta mire vélni a dolgot, és attól félt, hogy dzsinnek kerítették hatalmába.
Ezt elmesélve a felesége buzdította, hogy mivel Ő igaz ember, ezért Isten nem hagyja cserben.
Másrészt a felesége rokonságában élt egy vak keresztény ember Waraqa, aki ismerte az Evangéliumot és tudós ember hírében állt. Ő amikor meghallotta a Korán sorait azt mondta: "Eljött hozzád is a törvény, mely eljött előtted Mózeshez is. Ó, bárcsak fiatalabb lehetnék! Ó,bárcsak élnék még akkor is, mikor a néped majd elűz téged! Akkor azt kérdezte a Próféta - béke legyen Vele: „Ki fognak engem űzni?” Waraqa azt válaszolta: „Igen. Az olyan férfi, mint te, s aki hasonló üzenettel érkezett, mint te, azzal mindig ellenségesen viselkednek. Ha megérném azt a napot, bizony segítenélek téged.” (Nem sokkal később Waraka meghalt.)
Gábriel ezen látogatása után egy időre megszűnt a kinyilatkoztatás, ami nagyon aggasztani kezdte a Prófétát – béke legyen Vele. Félt, hogy Isten talán elfordult tőle. Azonban egy idő után ismét megjelent neki Gábriel – béke legyen Vele – azonban most teljes, Földön megmutatkozó valójában. Hatszáz szárnya volt, és beborította az egész látóhatárt.
„ (Esküszöm) a délelőttre, az éjre, amint beköszönt: nem is hagyott el téged az Urad, és nem is gyűlölt meg.” (A délelőtt 93.1-3)
Majd mikor ezt az élményt követően Mohammed – béke legyen Vele – félelemtől reszketve hazatért, és takaróiba burkolódzva feküdt otthonában Isten ezt sugallta neki:
„Óh, te, betakarózott! Kelj fel és ints! Csak az Urad magasztald! A ruhádat tisztítsd meg!" (A betakarózott 74.1-4)
Ezek voltak a legelső Kinyilatkoztatások.
Van egy hagyomány, ami azt mondja, hogy a Próféta – béke legyen Vele – többször is kételkedett abban, hogy valóban Isten küldötte-e. A hagyomány szerint többször felment a hegytetőre, hogy levesse onnan magát. Ilyenkor mindig megjelent neki egy angyal aki azt mondta neki: „Ó, Mohammed! Te valóban Allah küldötte vagy.”
Mohammedről – béke legyen Vele – a Korán lejövetele előtt néhányan már látták, hogy ő lesz a zsidók által várt Próféta. Rajta volt a prófétaság jele, álmai amiket látott beteljesedtek és több nyilvánvaló csoda is megesett vele, egészen kiskorától kezdve.
Egész biztos sokat vívódott a Próféta – béke legyen Vele – hogy amiket megtapasztal, valóban Istentől erednek-e. Azonban mint az előző hozzászólásomban is írtam a kapott kinyilatkoztatások nem ellenkeztek az előző kinyilatkoztatással – ahogy Waraka (Allah legyen vele elégedett) is megerősítette őt ebben. Bizonyság bizonyságra rakódott, és így erősödhetett meg benne a hit, hogy ő valóban Isten küldötte. Egyre többen követték őt, mert a Korán szavai bizonyságot szolgáltattak azoknak akik hallották. Akik akkoriban éltek, és Mohammeddel – béke legyen Vele – lehettek, azok megtapasztalhatták az Isteni gondviselés segítségét, azt, hogy a Korán szavai mennyire visszaadják azt, ami a lelkükben akkor lezajlott, és mindannyian részesülhettek abból a fényből ami a Küldöttből – béke legyen Vele áradt. Mi akik már a teljes Koránt megkaptuk pedig láthatjuk átfogó tökéletességét, és ezért bízhatunk vezetésében.
Azt hiszem nem kifejezetten a dzsinnek azok, akik erőltetnek valakit a saját spirituális útján. Ebben mindig benne van Isten akarata. Nélküle semmi sem valósulhatna meg. A dzsinnek világa számunkra (bár sokszor érezhető, de) láthatatlan, elérhetetlen – egészen addig, míg Isten jónak nem látja, hogy megmutasson belőle valamit számunkra. Ennek a tudásnak az átadásánál azt hiszem egy dzsinn csak szolgai szerepet tölt be, az irányítás azonban mindenképpen Istené.
Az Útmutatást mi, emberek kaptuk. A dzsinnek bár többet látnak az Evilágból, szabadabban mozoghatnak ez egész, általunk ismert Univerzumban, mégis Korán az emberekhez jött, csak úgy mint a többi Írás és Küldött.
Ezért aztán – csupán véleményem szerint! – míg egy dzsinn (Isten engedelmével) esetleg az Evilág számunkra nem látható lényeire, összefüggéseire nyithatja rá a szemünket – addig egy ember egy dzsinn számára elérhetővé teszi Isten szavát. Ezért is szeretik – gondolom én – hallgatni azt. De ezek tényleg csak feltételezések a részemről. A dzsinnekkel jobb vigyázni:-)
