soltika 2006.01.22 0 0 110 Pályakép:Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök - Barbár retorikája zavart keltett saját országában is "Ahmadinezsád 1956-ban szegény kovácsmester családjában született a közép-iráni Garmszár tartományban. Származása rányomta bélyegét politikai programjára is: mindig is a "mezítlábasok" vagyis a legszegényebbek szószólójaként hirdette magát. Teheránban építészmérnöki diplomát szerzett s közben részt vett az iszlamista ellenzék tevékenységében. Tagja volt annak a diákszövetségnek, amely a forradalom után megszállta az amerikai nagykövetséget és hónapokon át fogságban tartotta annak személyzetét. Hogy ebben az akcióban személyesen részt vett-e, arról megoszlanak a vélemények. A volt amerikai túszok közül mindenesetre többen állítják, hogy látták a nagykövetség megszállói között. Az Irak elleni háború során az Iszlám Forradalmi Gárda tagja volt és részt vett annak a rendőri alakulatnak a kiképzésében, amely főleg a mindennapi iszlám előírásoknak - a férfiak és nők különválasztásának, a nők "megfelelő ruházatának - betartásán őrködik. 1981-ben állítólag azon fegyveresek között volt, akik vérfürdőt rendeztek a hírhedt teheráni Evin börtön ellenzéki foglyai között. Peter Pilz, az osztrák zöldek biztonságpolitikai szakértője pedig esküszik rá, hogy Ahmadinezsád tagja volt annak az iráni osztagnak, amely 1989 júliusában egy bécsi lakásban agyonlőtt három, a teheráni rendszerrel szembenálló kurd emigránst. Ezeket az állításokat nem igen lehet ellenőrizni, és természetesen magától Ahmadinezsádtól sem várható felvilágosítás. A buzgó iszlamista elnyerte jutalmát: egy darabig tartományi kormányzó volt, majd 2003-ban Teherán polgármesterévé választották. Ami önmagában még nem jelzi népszerűségét, hiszen ezen a választáson igen alacsony volt a részvétel. Polgármesterként azonban felfigyeltek rá: energikusan hozzálátott a sokmilliós metropolis bajainak megoldásához. Ha a tisztaság megteremtéséhez az kellett, maga is seprűt ragadott. Magas beosztása ellenére az egyik szegény munkásnegyedben lakott, rendre kijárt az egyszerű emberek közé és gondosan meghallgatta a véleményüket. Ahmadinezsád egyészen egyértelműen az iszlamizmus azon áramlatához tartozik, amely néphez való közelséget és a szociális gondoskodást fanatikus Nyugat- és Izrael-ellenességgel egyesíti. A tömegek szemében vonzóvá tette az is, hogy mentes a korrupciótól, és a maga módján őszinte, hiteles. Nyilvánvalóan sokaknak nem tetszett persze, hogy polgármesterként szigorúan betartatta az Iszlám viselkedési és öltözködési szabályait, lecsapott a nyugati drámákat játszó színházakra és száműzte városából a tánczenei koncerteket. ... Mi volt a siker titka? Hiszen az irániak a két korábbi elnökválasztás alkalmával ugyanilyen nagy arányban az Ahmadinezsádhoz hasonló fundamentalisták ellenfelét, a mérsékelt Mohammad Hatamit juttatták az államfői székbe. Iráni ellenzékiek választási szabálytalanságokat emlegetnek, amiben valószínűleg igazuk is van, ám ez önmagában még nem magyarázat. Ahogy az sem, hogy Ahmadinezsád élvezte bizonyos keményvonalas síita vezetők és természetesen az iszlám gárdák tagjainak támogatását. A nyugati megfigyelők alighanem tévedtek, amikor azt hitték, hogy Iránban a fő politikai választóvonal a mérsékeltek és az iszlamisták között húzódik. E vonal a jelek szerint inkább a jobbmóduakat és az Ahmadinezsád által megnyerni kívánt "mezítlábasokat" választja el egymástól. Ez utóbbiakat illetően pedig az iszlamista politikus sikerrel járt: ugyanolyan tömegesen szavaztak rá, mint korábban mérsékelt ellenfelére. Más kérdés, hogy Ahmadinezsád meg tudja-e tartani választói támogatását. A hetvenmilliós országban ehhez a bőségesen áramló olajdollárok sem elegendőek. Talán éppen ez magyarázza az elnök heves Nyugat- és Izrael-ellenességét, szóbeli radikalizmusát. A politikusok mindig is úgy próbálták maguk mögé állítani az embereket, hogy közös ellenséget kreáltak nekik, arra irányítva azok elégedetlenségét. Izrael népe már hozzászokhatott ehhez a szerephez."