"2. Azt írod, hogy amelyik testvét visszafordult "egy idore biztosan nem egyenes vonalu egyenletes mozgast vegzett" . És amelyik a Földön maradt? Ha még nem árulta volna el neked senki, akkor én most elárulom, hogy a Föld egy ellipszis pályán, gyorsuló mozgással kering a Nap körül, ráadásul forgó mozgást végez a saját tengelye körül. Tehát az a testvér aki a Földön maradt, az sem egyenletesen mozog."

 

 

Az ikerparadoxon szokásos ismeretterjesztő megfogalmazásában a Földön maradó ikret inerciarendszerben levőnek tekintik, mert az ott emlegetett sebességek, távolságok és időtartamok mellett a Föld mozgásából és forgásából, (de akár a Föld és a Nap gravitációjából is) fakadó eltérés az inerciarendszerbelihez képest messze elhanyagolható.

Azokban  a példákban fényévekről és évekről, c-vel összemérhető sebességről van szó.

Ezzel szemben például a Föld keringése során a sebességéből fakadó eltérés egy a Föld középpontjában levő illetve a Nap közepén álló órához képest 2000 év alatt mindössze néhány perc lenne.

A forgás és a gravitáció is igen kicsi eltérést eredményez.

Így ezekben a példákban a Föld inerciarendszernek tekinthető elfogadható közelítéssel.

 

 

"Tehát van két ikertestvér, de együkőjük sem egyenletesen mozog.

 

Most akkor melyik lesz a fiatalabb? Ezt magyaráz meg légyszives (ha tudod)."

 

Ha mindkét iker mozgása során gyorsulás hatása alá kerül, akkor nyilvánvalóan egyikükhöz sem lehet inerciarendszert rögzíteni.

 

Specrelben ezt a feladatot úgy lehet kiszámolni, hogy egy inerciarendszerben a két iker pályája mentén integráljuk az időlassulást, ezzel megkapjuk mindkettőnek az eltelt sajátidejét.

 

Amelyiknek ez kisebb, az lesz fiatalabb.