Egyszer egy pár éve egy kollégám vadul zsidózott: hogy a budapesti kaftános zsidók már mindent kézben tartanak...
Mondtam neki: ugyan egyszer vigyen ki engem a pesti utcákra, és mutasson rá egy kaftános zsidóra, vagy akár csak egy zsidóra is, hogy tudjam, honnan ismerhetők fel...
Nem jött zavarba, azt mondta: látod! Látod! Ez a baj: úgy elbújtak, hogy már fel sem lehet őket ismerni, de ott vannak azok...

Mindig mindent meg lehet magyarázni azzal, hogy "ott vannak azok.."

Miattuk van minden, ami nekünk nem sikerül, a hiba nem a tisztavérű nemzetfiakban van, hanem 'azokban', akiket már megtalálni sem lehet...

Mi Magyarok mindent jól csinálunk, mi nem nézünk magunkba, hogy elronthattunk e valamit, amit mi mondunk, az úgy van, kinyilatkoztatásszerűen...ha nem úgy van, akkor 'azok' úgy intézték, hogy ne úgy legyen, de attól még úgy van.

Mi Magyarok vagyunk Isten elveszett gyermekei, kik egyszer majd felemeltetnek 'azok' elnyomása alól...addig pedig tiszta könnyeket könnyezve kisebbségként élünk összeszorított foggal, de kitaszítva Édes Hazánkból...

...ezt a fajta sírás-rívást kivétel nélkül MINdIG olyan szájakból hallottam, akiknek két merdzsó állt az udvaron, a budafoki Rózsadomb II.-n, Nagy-Magyarország matricával a csomagtartófedélen...