Hoztam egy borzadványt, tanuljon belőle a jövő generáció (is)! Bár, aki egy kicsit is alázatosabban fog a munkájához, ilyen hibába nem fog beleszaladni!

 Ez itt egy franciaágy-takaró. Kezdtem ugye a fedlappal. Aránylag nagy háromszögekkel dolgoztam, varrásnál az átfogó nyúlt a végtelenségig. Velem nem lehet kitolni, rávasaltam az anyagokat a nálunk kapható vastagabb vetexre. Miután a fedőlappal kész lettem, mindjárt ki is mostam. Ááááá… Az eredmény hátborzongató volt: a vetex ügyesen összement és jól összeráncolta a 3szögeket! A hátoldalán a vetexet szépen kivágtam, csak a varrásnál nem piszkáltam.

 Jött a szendvicselés. Ekkor még nem hallottam, hogy a közbélést több részletben lehet összedolgozni és így a tűzés is könnyebben megy. Megvolt a 3 rétegem, gyerünk tűzni! A takarót természetesen nem tudtam úgy a gép alá tűrni, hogy a közepéhez is hozzáférjek. Olvastam ugyan, hogy itt kell elkezdeni a tűzést és kifelé kell haladni, de úgy gondoltam, vagyok én olyan ügyes, hogy fordított menetrenddel is szépen meg tudjam csinálni. Persze nem sikerült! A takaró közepén tengeribetegséget lehet kapni.

 A mintája tetszik, amúgy jó kis takaró, kibontani nem volt idegem, most már elfogadtam olyannak, amilyen, ez már így marad! Azóta már varrtam sokkal jobbat is!