Mill azt írja: bármilyen irányba alakul is a szex késztetésed.

Én annak idején nagyon fontosnak tartottam, hogy a lehető legtöbb irányba hagyjak magam előtt zöld utat. És hogy semminek ne váljak totál rabjává. Volt például egy nagyon kívánatos, jó társadalmi pozíciójú sub barátnőm, akivel minden rettenetesen stimmelt, kivéve a szellemi horizontunkat. Ő egy fokkal alattam maradt, ami még nem lett volna baj, de ezt tudatosan tette, és reménytelenül beásta magát a lövészárkába. Ő élete végéig szellemileg is a subom akart maradni. Így hát nehéz szívvel, de betettem az ajtót magam mögött.

Szóval azt mondom, oké, éld ki magad, de ne építs túl egy fantáziavilágot. Fordítsd az energiáid fölös részét egy életút alapozásra, legyen türelmed kivárni azt a néhány hónapot, évet, amíg összejön egy tök jó kapcsolat.

A másik észrevételem. Tini korában ugye fényképezni kezd az ember, mert szereti kukkolni a lányokat. A kis fotósok többsége azonnal elmerült a hívás, nagyítás, technikai fejlesztés rejtelmeibe, én viszont azt mondtam: én nem fényképezni akarok tanulni, hanem a lányokat nézegetni. A kamera nekem csak arra kell, hogy beléjük hatolhassak. Leszartam tehát a technikázgatást, na, jó, hogy ne legyen szegényszagú a kép, azért kompozíciósan nyilván tanultam ezt-azt, de nem menekültem gyáván a technikai csodákhoz. Jeromos mester azt írja, ha lát egy megkötözött nőt, a kötözés technikai tökéletessége érdekli legkevésbé. ( Nem tudom ki, hogy van Jeromossal, nekem meggyőző a gondolkodása. )

Szóval vigyázni ezzel a technikai túltökéletesítéssel, mielőtt aktív gyakorlatba kezdenél.

Ez egyébként elég fura eleinte, hogy ugye önmegkötözésben eljutunk mondjuk a majdnem tökélyig, aztán meg olyan iszonyatos élvezetet okoz, amikor a szerelmünk a szánkra tapasztja a kezét.