"Mint én korábban jeleztem ha a saját országomról lett volna szó (az 50-80' évekig tartó időszakról beszélünk), magam is kész lettem volna piszkos munkát* végezni a kommunista keményvonalasokkal szemben" - írja kavkaz, amit nehéz másképp értelmezni, mint úgy: ha élt volna pl. a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországán, abban az esetben fegyverrel füstölte volna ki a komcsikat Magyarországról. Itt persze nem is a kavkazi fantáziálás agyrém mivoltában is komolytalan jellege figyelemre méltó - kavkaznak halvány fogalma sincs az akkori idők belpolitikai helyzetéről - , hanem sokkal inkább az: a komcsivérre szomjas, utólagos háborút vívó kavkazoknak semmi sem lenne drága. Úgy persze nem is, ahogy kavkaz-móricka képzeli a helyzetet, azaz, hogy komcsiirtás közben csakis az ő kezében lenne géppisztoly, mert az a kavkazi agyalágyult "játék" szerint nyilván nem ér, hogy akikre lőnek, azok visszalőnek.

A kínzás fölötti szemhunyás, már amennyiben komcsikat kínoznak, ismét önmagáért beszél. De azért itt "pechje" van kavkaznak, hiszen Chilében sem kizárólag kommunistákat kínoztak meg, hanem olyanokat is, akik egyébként nem voltak ellenségei a kapitalizmusnak. Sebaj, kavkaznál ez is belefér, inkább kínozzanak meg tízezreket, ha azok között akadnak komcsik is.

"az individualizmus, a szólás és személyes szabadság és a magántulajdon pártján állok."

Bár mindenki individuum, egyén(iség), maga az individualizmus, főleg az általad vallott abszolutizált formájában egy közösségi ember számára nem érték. A magántulajdon pedig az emberiség nyomorának legfőbb okozója. A szólás- és személyes szabadság ügyében ostobán és szemérmetlenül hazudsz: köpsz ezekre az értékekre, hiszen nyíltan bevallottad, hogy a neked nem tetsző eszméket képviselő és hangoztató embereket a legszívesebben saját kezűleg végeznéd ki. Az antikommunista  brutalitás esetében valóban "nagyobb esély volt a többre és a jobbra": mármint a kapitalisták számára. És ez a lényeg, a többi csak primitív, bárgyú maszlag.