GYÖKÉR

 

A gyökérben erő surran,

esőt iszik, földdel él

és az álma hófehér.

 

Föld alól a föld fölé tör,

kúszik s ravasz a gyökér,

karja akár a kötél.

 

Gyökér karján féreg alszik,

gyökér lábán féreg ül,

a világ megférgesül.

 

De a gyökér tovább él lent,

nem érdekli a világ,

csak a lombbal teli ág.

 

Azt csodálja, táplálgatja,

küld néki jó ízeket,

édes égi ízeket.

 

Gyökér vagyok magam is most,

férgek között élek én,

ott készül e költemény.

 

Virág voltam, gyökér lettem,

súlyos sötét föld felettem,

sorsom elvégeztetett,

fűrész sír fejem felett.

 

Lager Heidenau, Zagubica fölött a hegyekben

1944 augusztus 8