"Egyéni tragédiák nem számítanak" Ezt akár Jány Gusztáv is mondhatta volna, aki a jól fűtött harcálláspontján megírta a híres napiparancsát, amit utána az éhező, agyonfagyott, tetves, reményvesztett katonáknak okulásként felolvasták.

Vajon ha iszonyú kínok között,  haslövéssel feküdnél lövészárokban, és könyörögnél a társaidnak, hogy lőjenek agyon, akkor is ilyen fene magabiztos lennél?

Tudod, nagyapám annak idején azt mondta, hogy a fronton a legnagyobb hőzöngők voltak azok, akik először összefosták magukat a félelemtől, amikor megszólaltak a Sztálin-orgonák, míg azok, akik korábban nem hőbörögtek hangosan a győzelemről, valahogy jobban viselték a megpróbáltatásokat. Én már azt is tudom, hogy téged hová soroljalak...

"Az opciókkal az volt a célom, hogy világos legyen: a lehető legjobbat tetttük a károk minimalizálása érdekében." Meg a nagy büdös lófaszt!

"A románok semmivel sem jártak jobban." Ha hiszed, ha nem ők győztesként fejezték be a háborút, míg tőlünk még a pozsonyi hídfőt is elvették a győztesek ...

"Nem a hadvezetés tehetett a sikertelenségről." Persze, a büdös kommunisták!

"UI. Az IVHt kellett volna megnyerni, akkor nem tört volna ki a második."

Már az elsőt sem kellett volna elkezdeni!