Ahhoz, hogy valami tanácsot adjak, többet kellene tudnom rólad. Én is ezen mentem át, vannak róla emlékeim, feljegyzéseim. Nem tudom, nyilvánosan kell-e erről beszélnünk. nekem jobb lenne, mert akkor mások is bele tunának szólni, kisebb a felelősség, de ha úgy érzed, van valami amit csak négyszemközt mersz elmondani, az emil címem nyilvános. Ha rákattintasz a nevemre, megjelenik.

Mivel ilyen keveset tudok, csak nagyon óvatosan merek bármit is mondani.

Azt írod, otthon erre semmi remény, mert mindig van valaki a lakásban.

Ezek szerint nem túl régen érzel ilyesmire késztetést? Mert a kisgyerekek mindig el tudnak valahová húzódni, hogy egy kis önmegkötözést játszanak.

A lányok ügye is nehéz dolog, mert ha amúgy nincs gondod a velük való kapcsolatban, akkor önmagában ez, hogy szeretnél ilyen játékokat játszani, akkora problémát nem jelenthet, ma már eléggé benne van a levegőben.

Persze nyilván eleinte a szenvedő fél szerepét érdemes játszanod, és persze nem egy klasszikus megkötözéssel kezdeni, hanem egy bekötött szemű cseretkezéssel. És persze ez az egyik nagy probléma. hogy juss el idáig.

Na, rohanok dolgozni, majd még írok.