Bevallottan nem demokráciaellenes vagyok, hanem nem szimpatizálok a demokráciával. Ha nem éred a különbségek, akkor hozzátenném, hogy az individualizmus, a szólás és személyes szabadság és a magántulajdon pártján állok. Tehát a kommunizmust már lényegét tekintve utasítom vissza, hiszen minden valamirevaló kommunista ezen lehetőségek felszámolásával kell, hogy nyisson. Ez az idológiájába van kódolva.

Ellenben nem gyűlölöm a kommunizmust, pusztán csak szembenézek ezzel a opcióval és megállapítom, hogy csak kivételes körülmények közt lehet jót lehívni belőlle, ám annál gyakrabban -szinte mindig- több kárt okoz, mintha a kommunizmust megelőző gyakran tényleg vérlázítóan rosszul gazdálkodó ancien regime maradt volna hatalmon. És bár a kommunizmusmegelőző módszerek eszköztára olykor brutális volt, de ismerve minden létező kommunizmus brutalitását már nem az a kérdés, hogy melyik rendszer a brutálisabb, hanem az, hogy melyik brutalitás következménye jobb rendszer! Ebben pedig a kommunizmus nem tud versenyezni. Mert nem tud jobb rendszert létrehozni, ám rosszabbat annál inkább!

Így áll elő az a szituáció, amelyben el felelősséget kell vállalni egyfajta brutalitás mellett. Az adott történelmi kontextusban -amely továbbra is az 50-80-as évek- az antikommunizmus brutalitása többet és jobbat garantált. Legalábbis nagyobb esély volt a többre és a jobbra, mint a kommunista brutalitás árán.