Vigado 2003 feb 6 /4

Mindehhez tegyük még hozzá, hogy 1956-os nemzetként helyes, ha világossá tesszük, hogy a nemzetközi közösség döntése és felhatalmazása nélkül számunkra elfogadhatatlan bármely független állam elleni katonai akció.

A békére vágyó utólagos, manapság ezt úgy mondják, emberi nyilatkozatokkal nem lehet meg nem történté tenni azt a hibát, hogy a háborút támogatók közé sodródtunk. Ne feledjük el, hogy a lavina egyetlen hópelyhe sem hiszi magát a lavina okozójának.

Váltsunk néhány szót az európai uniós csatlakozásról. Mindannyian tudjuk, érezzük, ez fontos ügy. Lezárultak a tárgyalások, és kiderült, hogy minden korábbi várakozásunkat alulmúló feltételekkel fogunk csatlakozni. Talán az sem túlzás, ha néhányan úgy fogalmaznak, hogy bizony néhány esztendőn át másodrendű tagként fogunk csatlakozni az Európai Unióhoz. A számokat ismerjük, a példák világosak. Az egy főre jutó támogatás ügyében Magyarországnak mintegy 49 euró jut, Görögország esetében, amely nálunk azért jóval erősebb állam, ez 437 euró, Portugália esetében pedig 418. Ma már azt is tudjuk, hogy a magyar gazdáknak negyed annyi támogatás jut, mint egy francia, egy német, egy osztrák vagy ki tudja, milyen nyugat-európai gazdának. Vagyis kimondhatjuk, hogy a belépés feltételei számos ponton keresztezik az egyenlő verseny, a józan ész és a méltányosság elvét. Lassan azt is megtanuljuk mindannyian Magyarországon, hogy a belépés után nem a jól megérdemelt pihenés, hanem további küzdelmek, egy, a mainál is erősebb verseny vár ránk. Nincs mit csodálkozni azon, ha egyre több az aggódó hang. A polgári körök világában egyébként nagy tekintélynek örvendő értelmiségiek és jogtudósok még azt is megkockáztatták, most idézem őket: Elfogadhatatlannak tartjuk az állami önrendelkezést korlátozó intézkedések sokaságát, ami az unió jelenlegi túlközpontosított rendje kényszerít ránk.

Ez mind igaz, ezek a vélemények mind megfontolandóak. Mégis a sok ellenérv mellett a belépés mellett szóló érvek, úgy érzem, valamivel többet nyomnak a latba. Lassan mondom, hogy az is megértse, aki nem akarja.

Tehát vegyük át még egyszer. A belépés mellett szóló érvek valamivel többet nyomnak a latba. Nos, meggyőződésem szerint a nyilvánvaló nehézségek ellenére Magyarországnak az Európai Unió keretei között kell megküzdenie az egyenjogúságért, az önrendelkezés jogáért, és az Európai Unió belső életének ízlésünk szerinti átalakításáért. Nos, ezt a józan véleményt, kedves barátaim, sokan rossz indulatú akadékoskodásnak, a jóltájékozottak és félműveltek fogalmazásával euroszkepticizmusnak állítják be. Szerintünk azonban az ember tudatában van annak a ténynek, hogy valószínűtlen, hogy az intézmények, úgy, mint az államok, a pártok, mi több, maga az Európai Unió hibátlanok legyenek, mert az ezeket létrehozó és fenntartó emberek sem tökéletesek. Ez az egészséges, hadd mondjam úgy, természetes emberi gondolkodás választotta el a nyugati nemzetek polgárait hosszú évtizedeken keresztül a mi világunktól, attól a világtól, amely a tökéletes társadalmi berendezkedéstől és a párt iránti feltétlen hűségtől várta a végső megoldást.