Sziasztok!

 

A közelmúltat mindig nehéz higgadtan megitélni, de SzVSz nem jó dolog elmenni történelmi tények mellett. Például:

 

1, Horthy soha nem volt náci. Egy szélsőjobboldali (mai fogalmakkal), tekintélyelvű vezető volt. A negyvenes évekre meg leginkábbis egy öregember.

2, A magyar honvédeknek az ég egy világon semmi keresnivalójuk nem volt a Donnál. De (zömmel) nem önként mendtek, küldték, kényszerítették őket.

3, Lehet "bolsevik hordázni", ez azonban semmit nem változtat azon a tényen, hogy a Vörös Hadsereg a Donnál honvédő háborút vívott, mi meg az agresszor oldalán harcoltunk.

4, Bárdossy vitathatatlanul komoly eséllyel aspirálna a leghülyébb miniszterelnök címre, azért nem pite kvázi egyszerre hadat üzenni a Szovjetúniónak meg az USA-nak, úgy hogy közbe egyikkel szemben sincs semmiféle követelésünk.

5, Bárdossy egyetlen előremutató tulajdonsága, hogy folyamatosan fúrta Horthynál a nyiltan nácibarát Werth Henriket, és nem kis szerepe volt abban, hogy lecserélődött a nem nácibarát Szombathelyire.

6, Az 1994-ben jogerősen rehabilitált Szombathelyi Ferenc meg nem háborús bűnös volt, csak egy szimpla vizesnyolcas (és ez nem büntetőjogi kategória, bár ennek köszönheti a kötelét anno), aki némi hőbörgés mellett tehetetlenül nézte, hogy a vezérkarában ki-be járnak a nyilasok meg náci-szimpatizánsok. Ebből azután sok minden következett, a délvidéki vérengzéstől a kiugrási kisérlet bukásáig.

 

meg ilyenek.

 

Szóval el lehet lamentálni, hogy mivel jártunk éppen jobban, ha náci-seggnyalók voltak pozicióban (mint Werth vagy a miniszterelnök Sztójai) vagy ha csak alkalmatlan hülyék, mint Szombathelyi vagy Bárdossy.