„sokszor már egy képző is képes erre (jobbkezes)”
Az állítás igaz, a példa rossz. A jobbkezest nem azért írjuk egybe, mert a képző egyberánt, hanem azért, mert jelentésváltozás forog fenn: jobb kezes 'jobb kézzel rendelkező' (attól tekintsünk el, hogy a jobb kezesnek nyilván inkább örül a bank, mint a rosszabb kezesnek), míg jobbkezes 'jobbkéz-dominanciás (személy)'

„csak a ragozott alakjait (jellege stb.).”
Ne tedd! Bármily meghökkentő, vannak olyan esetek, amikor másképp írjuk a birtokos személyjeles, illetve -bAn ragos alakot (az -Ú képzőssel párhuzamban) másképp írjuk, mint a jel és képző nélküli alapszót. Ilyen példák: asszonykorban, de asszony korában; állatalak, de állat alakú.

„A munka idényjellegéhez kétség sem férhet. – Idényjellegű munka. – *A munka idény.”
Az átalakítás rossz, nem a munkának kell ugyanis idénynek lennie, hanem a jellegének: a munka jellege idény. Mivel az átalakítás nem működik, ezért írjuk egybe.

A műemléknél jól csinálod, de kétlem, hogy a műemlékjelleg összetétel lenne. Ettől még a műemlék jellegű lehet az (esetleg hagyományból?), vö. állat alakú.

Szerinted az jól formált, hogy "az árfolyamnyereség jellege (eseti) bevétel"? Szerintem nem. De biztos, hogy a határon van. Erre vonatkozott az a megállapításom, hogy nem véletlenül nem szólaltam meg, annyira billeg szegény.

A medence ügyében az OH.-val értek egyet. Az az átalakítás is vérző nyakú.