Kedves kissmoni!

Egybeírandó: megkülönböztetőképesség. A megoldást a felsoroltad 3. pont adja. Megkérdezhetjük: itt folyamatról van szó? Tehát maga a képesség az, amely éppen megkülönböztet? Aligha. Más példa: apám szülőfalujában máig vannak a temetésen sirató asszonyok. Ezt kettőbe írjuk, mivel ezek az asszonyok ténylegesen siratják az elhunytat. A jeruzsálemi Siratófalat viszont egybeírjuk, mert nem maga a fal sirat, hanem a falat használják fel az emberek a siratásra. Ugyanígy a megkülönböztetőképességet használjuk fel arra, hogy megkülönböztetéssel élhessünk.
A 3. pont tesztje így is leírható, ha az -ó/ő végű igenevet ki lehet cserélni egy -ás/és (-at/et) végű főneves szerkezetre, akkor azt rendszerint – vagyis, ha nincs a „kivételi listán” – egybeírjuk*. Így megkülönböztetőképesség = megkülönböztetésre való képesség.

Más megközelítéssel: Ha a 4. pontban felsorolt példáidat megnézzük: a kommunikációs képesség-ben a jelző nem -ó/ő végű melléknévi igenév. Ez tehát nem lehet analógia, maradt csak az állóképesség. Továbbá a helyesírási szabályzatból: befogadóképesség, teljesítőképesség.

* A 112. pont szerint az egybeírás erős gátja, ha akár a jelző, akár a jelzett szó összetett. Ez esetben különírunk még akkor is, ha egyébként a fentiek szerint egybe kellene, vö. egybe ugrósánc, de külön síugró sánc, mert a síugró jelző összetett. N.B. Itt a legalább két szótagos igekötők összetételi tagnak számítanak, mint a 6:3 szabály esetén is, pl. ezért egybe kötőszövet, de külön összekötő híd.
Ezért van a helyesírási szabályzatban különírva az ellenálló képesség, hővezető képesség.