A volt életemben másfél évet pipáztam. Kb. 30 és 32 év között. (Már vagy 26 éve).
Nagyon szerettem, két-három pipám volt - általában rövid szárúak. Dohányból négyfélét ismertem: kettő holland (Amsterdamer volt az egyik, a másikra nem emlékszem), kettő magyar-fél: Club és Star. Az valóban nagy élmény volt, ha olvasás-írás közben pipázhattam...
Aztán egy torokgyulladás, ijesztegetés gégerákkal (Babits, Kosztolányi) - és hipochondriám nyomására leszoktam róla. Sem azelőtt, sem utána semmiféle nikotin.

De a csutora íze még a számban van, orromban pedig az Amszetrdamer fínom vaníliás illata.

Közben kiderült: a krónikus torokgyulladást egy - pancsolós helyről beszerzett szekszárdi kadarka-féle okozta. Kizárásos alapon jöttem rá, azt a "forrást bedugaszolva" elmúlt a gyulladás.

De most, így olvasva Holparcs, kicsit irigyellek...

----

Ezredes! Valahogy így vagyok én is: csak olyan képre írok valamit, ami kicsit megfog. És ezekre pedig általában jókat írok - legfeljebb itt-ott ejtem el kritikai megjegyzésemet. De én nem vagyok jó kritikus, nem értek annyira hozzá.

Az igen szép képekkel pedig úgy vagyok: én is szeretném megfotózni őket. S ilyenkor megint nem tudok tárgyilagos lenni, mert ott motoszkál egy kis irigység (vessetek meg érte, de legalább őszintén leírtam), s jobban kritizálom, mint kellene.

Szeremley: igen, eléggé divatos márka. Maga nem ért a borokhoz nagyon, de a felvásárolt szőlők és borászok értik a szakmát. A mi szőlőnk mellett is van területe - támrendszernek pld. m ár nem beton- vagy akáckarókat használ, hanem horganyzott vascsöveket, vaspálcákat az új telepítésén.
De próbáljátok inni pld. a Borbély-pincészet száraz musoktályát, vagy Rizapusztáról a Kéknyelűt - lehet hogy olcsóbb is, de ízre felveszi a versenyt.