Mungo Creative Commons License 2006.01.09 0 0 15812

A két igazság egy valóságot takarhat ? Azaz nem történik szerkezeti változás és a hosszváltozás, csak látszólagos, egyetlen oka a mérési eljárásban rejlik.
Vagy azt mondod, hogy torzul a rúd, de szerkezeti változást nem szenved, a tér-idő szerkezete torzul a mozgás irányában...

 

A helyzet, legalább is az én fejemben egy kicsit bonyolultabb, (vagy egyszerűbb?) ezt szívesen megbeszélném a topik társakkal, de a megértés jelenlegi szintjén annyit látok, hogy az egyidejűségek relativ volta miatt kb úgy néz ki a világ, mintha minden inerciarendszer (ez lehet lokális is) cipelne magával egy külön bejáratú csak az ő rendszerében érvényes valóságot. Ez így "fésületlenül" kicsit bizarr lehet, de ez van.

A bakter rendszerében a vonat pontosan olyan hosszú, mint amilyennek a sinek mentén elhelyezett megfigyelők, egy a bakter rendszerében adott időpontban a sínek mellet megjelölik a vonat elejét és végét. Ha ezután megállítják a vonatot és összehasonlítják a jelölésekkel, akkor csak annyit mondhatnak, hogy a vonat hosszabb ha áll minha mozog.

A vonaton lévő órákról ugyancsak megállapíthatják, hogy amig mozogtak a bakter rendszerében, lassabban jártak.

De az dőlassulás is, meg a rövidülés is ezen mérési utasításból, meg az egyidejűségek relativitásából következik.

Hogyan tudnánk másképp definiálni a saját rendszerünkben egy mozgó tárgy hosszát mint úgy, hogy azt a távolságot nevezem a tárgy hosszának, amit egy adott időpontban (az én rendszeremben egyidejűleg) az eleje és a vége között mértem?

(A méréskor a megfigyelők közvetlenül a tárgy elejénél és végénél vannak, tehát nem valami optikai csalódás miatt mérik azt amit.)

Előzmény: muallim (15806)