Kettőt láttam, ugyan nem ezen a héten, hanem az előző végén. Sopronban jártam, Montmartrei Ibolyát, és Ifjúság édes madarát nézni.

Montmartrei Ibolya:

Ez tündéri..:)) Picit döcögősen kezdődött, és a főhős lány eléggé elrontotta a belépőjét, de aztán belejöttek, a harmadik felvonás pedig egyenesen fergeteges lett.:)) A harmadiknál a darabbéli előadásra már kicsit az volt az érzésem, darabtemetés folyik, Bregyán Péter (Spagetthi, különösen nagy élmény volt ilyen szerepben is látni őt) például annyira elemében volt, hogy parnerei, egyszer Keresztes Ildikó (Minon), egyszer Incze József (zeneszerző) nem bírták ki nevetés nélkül.:) Nagyon jó előadás volt.:))

Az ifjúság édes madara:

Ezen az előadáson a legszigorúbb kritikus sem találhat fogást, állítom. Ritkán látni ennyire profi előadást, ahol mindenki sodró, hiteles, természetes. Ami viszont a darabot, azzal egyáltalán nem tudok mit kezdeni, például, hogy mért írta meg Tenessee Williams? Mit szeretetett volna közölni a világgal? Azt végképp nem értettem, hogy a főszereplő selyemfiú (Selmeczi Roland) miért nem menekül el a rá váró szigorú, igazságos, ám borzalmas büntetés elől?? Nagyon sokszor figyelmeztetik a darab folyamán, hogy meneküljön: "Ha apám beszéde után még itt vagy, te is megkapod a kést! Megértetted?! A KÉST!!!" Miért várja meg???? Tökéletesen érthetetlen a számomra.
Nagyon jó alakításokat láthattunk, például a már említett Selmeczi Roland, Hernádi Judit (színésznő), Borbiczky Ferenc (az apa), és Varga Gábor (Tom) szerepében.