Igen, úgy gondolom, abszolút lejött. Te kifogásolod a szélsőségesen negatív (destruktív) hozzáállását, amely (kritikaként) ugyanarra próbál reflektálni, amire - szerinted és szerintem is - Jézus vagy Buddha a maguk pozitív (konstruktív) módján.

 

"Ha egész mélyen megvizsgáljuk, akkor látható, hogy az igazság alap mindkét esetben ugyanaz, tehát az ember ne legyen szolgája a földi gazdagságnak.

Viszont héjában az égvilágon semmi közös nincs kettejük között." - írod.

 

Ha Buddhát vesszük alapul, azért van némi alap:

 

"Másik variáció az egoista elzárkózás, azaz a világtól és az emberektől való elfordulás, és a mélységes UTÁLAT!!!" - írja Bartos.

 

A buddhizmus is - egyebek mellett - a világtól való elfordulást, a rezignációt, sztoikus magatartást tartja követendőnek. Ugyan nagyon sarkos és vulgáris leegyszerűsítés ez így, de a célom az, hogy rámutassak: ennyiben azért van közös kettejük gondolkodásában. Ez az egyik.

 

A másik: miért gondolod, hogy egy negatív gondolatvilág (amellyel nem egy filozófus élt, Ciorantól kezdve az összes B.Cs. által is említett gondolkodókig) nem ösztökélheti az embert arra, hogy abból erőt merítsen és magában átformálja valami építő dologgá, szemléletté?

 

Nem áh.