Amikor SR körülmények között méred, tudod, hogy látszólagosan hosszváltozáson esett át a tárgyad.

Ebben akár meg is egyezhetünk.

Nem tudom, kellően világosan látod-e, hogy ez is szóhasználat kérdése. Az előző hozzászólásomban definiáltam az mhossz-t. Mivel ezt kifogásoltad, nevezhetjük éppen aszlhá_hossz-nak is - ugyanazt a dolgot. :-)

(aszlhá_hossz: Astroian Szerint Látszólagos Hosszváltozáson Átesett hossz)

A gaz relativisták csak annyit tettek, hogy - mivel az ő számításikban gyakoribbak a mozgó tárgyak mint a nem mozgók - ezt az aszlhá_hossz mennyiséget nevezték el egyszerűen hossznak, és - mivel ők is meg akarták különböztetni a te hossz fogalmadtól - a tiedet nyugalmi hossz-nak. 

A fizikus nem filozófus, nem azon törpöl, hogy mi látszólagos meg mi valóságos. Helyette arra kíváncsi, ha így és így mér, mi lesz a mérés eredménye. Olyan modellt próbál alkotni, ami ezt egyre pontosabban, szélesebb érvényességi tartományban teszi. (a filozofálás az idősebb fizikusokra szokott rátörni, mikor alkotóerejük csökkenni kezd)