Bár a kora középkor nem épp a szakterületem(a vikingek ami érdekel ebből a korszakból),de a pajzsfal egy nagyon régi harctechnikai eljárás,amit folyamatosan használtak az ókor óta.Így a középkori seregekben is.Ha a konkrét felépítésében kissé más is volt.A bizánci birodalom,mint a rómaiak leszármazottai művelték a korábbi római seregek felépítését,harci módszereit,stb. De mivel a korszak kissé már mást kívánt meg ezek,hol erősebben ,hol gyengébben érvényesültek csak.Már írtam a késő római szervezetről néhány gondolatot,így abból is látszik,hogy sokszor csak dicső neveik maradtak meg az ókori seregfelépítésnek.Nekem az a véleményem(tán csak a bizánci a kivétel),hogy nincsközvetlen folytonosság a római és a középkori hadviselésben,bár néhány eleme felfedezhető.Ezek az elemek is inkább csak a fegyverek milyenségéből adódnak és nem a konkrét taktikából ,seregfelépítésből.A Napoleon koráig gyakorlatilag nem is nagyon változott a hadviselés mikéntje.A modernnek nevezhető logisztika, utánpótlás,sorozás,és egyáltalán a seregek mérete mely megkívánta ezeket leginkább csak ebben az időben jelenik meg,ha tetszik a római kor óta előszőr.Bár voltak hasonló dolgok korábban is ,ezen a szinten csak a XIX.-században történt változás.A középkori hadvezérek nem mondhatnám,hogx túlságosan sokat tudtak volna a rómaiakról.Az a tudás a provinciális területeken mindenképp,szinte a kor generációival együtt kihalt.És hát a középkor(főleg a kora középkor),nem épp a tanult fővezérek és előkelőkről ismert.A keresztes háborúk idején a lovagi erkölcshöz még nem járt hozzá az olvasni,írni tudás.A későbbi reneszánszban is csak inkább a képzőművészet ami hódított és nem a hadművészet alapjai.Talán csak a kínaiaknál állt meg az idő ebből a szempontból,Szun -Cu írásait még elég sokáig olvasták a hadvezérek.Európában sok mindent újra kellett felfedezni és bevezetni.