Nekünk a latin szakon fel volt adva kötelező olvasmánynak, de meg ne kérdezd, mire emlékszem belőle. Egyébként a latin szakmódszertan órát meg azzal kezdtük rögtön félév elején, hogy képzeljük el, hogy latintanárok vagyunk, és egy szülői értekezleten meg kell győznünk a szülőket, hogy második idegen nyelvként latinra irassák be a csemetéiket (állítólag tényleg így működik: először senki sem akarja, vagy csak nagyon kevesen, majd az iskola bekeményít, és ha egy másik nyelven túljelentkezés van, a felesleget végül rákényszerítik a latinra. Mondanom sem kell, milyen motiváltak lesznek ezek a gyerekek...) A vicces az, hogy a szakmósdzertan-tanárnő a mi logikus érveinket egyből lesöpörte, és szerinte csak azzal lehet a szülőket meggyőzni, hogy kultúra, műveltség, szépelgés, sőt, még azt is találta mondani, hogy hű de mennyire erkölcsösek lesznek a gyerekek a latin auktorszövegektől. Hát ez nevetséges, ha így lenne, nekem már angyalszárnyaim lennének a sok elolvasott auktortól, de valahogy sehol nem látom még a tollakat:-)))

Shoshoj, szeretnék valamit kérdezni Tőled. Miért mindig a latin helyett propagálod az interlingvát? A kettő nem helyettesíthető egymással, mindkettőnek más a használati köre. A latin egy holt nyelv, amelyet az irodalmárok a rendkívül gazdag irodalmáért tanulnak, a nyelvészek azért, mert az indoeurópaisztikában és a romanisztikában elengedhetetlen az ismerete, a történészeknek a forrásolvasás miatt szükséges, a jogászoknak és orvosoknak a szaknyelv miatt, a teológusoknak szintén a források ismeretéhez van rá szükségük, az interlingva pedig tudomásom szerint konstruált volta ellenére is élő nyelv, és teljesen más a szerepe, mint a latinnak. Szerintem a kettőt nem egymás ellen kellene kijátszeni, hanem egymás mellett, hiszen kiegészítik egymást, nem pedig helyettesítik.