Vidramam Még fotón is látszik Emma különlegessége. De nem dícsérem tovább, már így is ő a gyengéd...;))
Nem baj, ha most nem lett olyan a fátok, amilyet terveztél. Biztos, hogy így is szép. De majd jövőre - én is így tervezem (mert aztán a baba mellett áááállati sok időnk lesz rá...;) Nálam még fa sincs... Idén először...
azon gondolkodtam, mit szeretnék inkább: siettetni az időt, hogy már megszülessen a baba, vagy megállítani itt, ebben a pillanatban, gömbölyödő pocakú kismamaként
Érdekes, én egyiket sem szeretném. Valahogy örülök, hogy szép lassan haldunk és egyre több apróság jelenik meg a fejemben, hasamban, szívemben (jaj, de geil...). Valahogy jó átélni a várakozásnak minden percét...
A sötét tényleg lehangoló. Főleg a hideggel együtt. Na ez az, amit viszont siettetnék: az elmúlását...
Apás szülés:
aki inkább nem akarja magát ilyen kiszolgáltatott helyzetben láttatni magát a férje előtt
Ha nem őelőtte, akkor ki előtt????? (A kérdés költői - egy állásponton vagyunk...:))
Megkérjük Csergét, hogy keresztelje át a topikot "Depressziós, tavaszváró kismamák topikja"-vá... :))
Áh! Mire átírnák, már kitavaszodik és jöhetne az újabb keresztelő: eufórikus bálnák topicja...;)))
Nem vagyok illetékes. Én Maternát szedek,
Akkor méginkább illetékes vagy: abban 30-50%-kal több az anyag...;)
Móka A szolit a felhevülés miatt nem szokták ajánlani. Pár éve én is kipróbáltam párszor a szomszédban. És mikor itthon hőmérőztem, 38,3 voltam...
Szerintem próbáld ki egyszer egy lázmérő társaságában. (És belül mérj, ne hón alatt...)
Én még nem döntöttem el, mit süssek, zserbót, beiglit, hókiflit vagy narancsost.
A sorrend jó lesz...;) Visszafelé is. A zserbó télleg elég munkás...
csak én vagyok szarul az Elevittől?
A B-vitaminoktól sokan rókásak lesznek. Próbáltad éhgyomorra? Nekem akkor a legjobb. Akkor nincs mit kipakolni...
Samu mama Egyszer vége lesz a télnek...=) Addig ki kell bírni. Tudod, hányan irigyelnek ám Téged? (Na jó, nem írok ilyen idétlenségeket. Bár én ezzel vigasztalom magam, ha valami nem OK - és használ.
Anzán Köszönöm, még tart a hányókúra. Úgy látszik, nem bíok tőle megválni...:(
Apás szülés: az én párom olyan iszonyat megnyugtató és fájdalomcsillapító hatással van rám, hogy biztosan tudom, vele könnyebb lenne. Hihetetlen biztonságérzetet ad a társasága...
Szóval most úgy gondolom, belehalok, ha nem jön el. Pedig úgy tűnik, nincs sok esély rá...:((((((((((((((((((((
