"Továbbra is vitatom, hogy a valószínűségszámítás írásjelek, és jelrendszerek esetében hatékony módja lenne a genetikus kapcsolatnak.

 

A valószínűségszámítás ugyanis nagyjából a következő módon építi fel a genetikus kapcsolatot:

 

Adva van sok ezer jel, melyet a világon írásjelként használtak. Ebből az írás készítője választja ki tetszőlegesen, hogy milyen jelet használ adott fogalomra, vagy hangra. Mivel annak az esélye nagyon kicsi, hogy véletlenszerűen válasszon hasonló jelet két írás készítője, ezért feltételezhetjük, hogy az adott jelek között genetikus kapcsolat áll fent.

 

Ezzel több probléma van:

 

-az egyik, amit általában közel-keleti nevű nicktársunk hívja fel a figyelmet rendszeresen, vagyis, hogy az írások kronológiája gyakran lehetetlenné teszi azt, hogy genetikus leszármazást feltételezzünk."

 

provó: Közel-keleti olvtársunk téved, mert az írásrendszerek kronológiája egyáltalán nem zárja ki a genetikus származtatást. Ugyanis az írástörténészek az általában tanított írástörténetekben tévednek, vagy félrevezetik saját magukat is, meg az olvasóikat is (küztük elsősorban a közel-keletieket).

 

Nézzük pl. a sumer írás kezdeteit! Senki sem tud pontos időpontot adni, vagy olyan példákat bemutatni, amelyek az írás keletkezését illusztrálnák. Ugyanakkor biztos, hogy vannak olyan jelek, amelyek közösek a kínai, a hettita, a sumer és az indián jelrendszerben s ezek magyarázatot kívánnak (a véletlen egyezés nagyon gyenge, sohasem ellenőrzött magyarázat).

 

Az ugyan igaz, hogy sumer írásról csak kb 4000-től beszélhetünk, hiszen fogalmunk sincs, hogy hogyan hívták a sumereket ez előtt az időpont előtt s hogy volt-e írásuk, hol éltek stb. Írás azonban ennek ellenére volt előzőleg is, csak arról keveset tudunk. Ezért a kronológiáknak nagyjából igaza van akkor, amikor azt írják, hogy a sumer írás Kr. e. 400-től (3100-tól) a keresztény kor kezdetéig volt használatban. De ez nem azt jelenti, hogy Kr. e. 4000 előtt a sumer írásnak nem voltak ismeretlen előzményei. A hettita, kínai, indián stb. párhuzamok bizonyítják, hogy voltak előzményei, csak ezeket nem nevezzük néven, nem tárgyaljuk az írástörténeti munkákban és szinte semmit nem tudunk róluk. 

 

Maurice Pope azonban zseniálisan megsejtette őket (abból a tényből, hogy az ismert írásrendszerek kezdetben sokkal egyszerűbbek és modernebbek voltak, mint később). Akár Karl Faulmann, aki a kőkori jelekből indult ki.

 

*************************************************************

 

"-a másik, hogy ha jól értem, az elméletedben egy ősírásból indul ki valamennyi írás"

 

provó: Nagyjából igen. Amelyik nem abból indul ki, az többnyire nem jelentős írás.

 

**************************************************************

 

"-van egy olyan további probléma is, ami magát a valószínűségszámítást kérdőjelezi meg, ti. hogy a jel készítője az egyszerűségre törekszik. Vagyis, igen nagy az esélye annak, hogy egy két vonalból álló X, vagy kereszt jel minden írásban előfordul, lévén, hogy annak a jelnek az elkészítése sokkal egyszerűbb, mint teszem azt, egy szabályos nyolcszögé. Vagyis a jelkészítő általában a legegyszerűbb jelek mellé társít jelentést, így a valószínűség számítás bukik, hiszen eleve kevesebb jel jön szóba, és megnő az azonos jelek használatának a valószínűsége. Ha rápillantasz a billentyűzetre, akkor láthatod, hogy az azon szereplő jelek zöme egy-két, max. három vonalból, és görbéből áll. "

 

provó: Az írástörténészek csak 1-2 elemi jelból álló példát hoznak fel a véletlen egyezések illusztrálására. Az írásjelek azonban ennél sokkal bonyolultabbak. Olvasd el Varga Géza: Különböző lineáris írásrendszerek hasonló jelei c. munkáját (megjelent a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben, kapható Gondos Bélánál a Semmelweis utca 1-ben)!

 

************************************************************

 

"Kicsit ide kapcsolódik az a kérdés is, hogy mi volt a sorrendje egy jel-jelentés párhuzamnak? Vagyis adott volt a jel, amelyhez jelentést társítottak, vagy adott volt a jelentés, amihez a jel tartozott. Ha jól sejtem te az utóbbi vonalat képviseled, azzal a kitétellel, hogy a jelentés később elkopott, de a jel megőrződött. De mi indokolja, hogy egy jelalkotó jelentéshez társítson jelet, és nem jelhez jelentést?"

 

provó: A székely "ty" (atya) esetében ez volt a helyzet:

 

Volt egy ősi mítosz, amely nyilván korábbi volt, mint a magyarság (azaz kb. 100 000 éves lehetett). E szerint a nép ősatyja az Orion csillagkép (a csillagszarvasra vadászó ős), amelyet esténként láttak az égen s legalább minden ünnepen beszéltek is róla.

 

Ha az atyát le akarták rajzolni, akkor az Orion csillagképet próbálták meg visszaadni vonalas ábrával. Ez évtízezredeken át az "atya" jele volt, de az akrofónia során e szójelből egy "aty" szótagjel, majd egy "ty" betű keletkezett. A párhuzamos használat évtízezredekig tarthatott, ezért nincs értelme azon töprengeni, mi volt előbb.