Dehogy érdekel! Csak szépséghiba, lámpában, motorban nem esett kár. Tényleg iszonyú mázlink volt, illetve nem csak mázli, azon is múlt, hogy a férjem nagyon jól vezet, és tud gyorsan dönteni vészhelyzetben. Ha én vezettem volna, terepjáró ide vagy oda, nem biztos, hogy én is ilyen jól kihozom magunkat a dologból. Persze így is teljesen sokkolódtam, jól esett egy pohár bor, mikor végül odaértünk a barátokhoz. Egy-két óra után már lelkileg sem volt kutya bajom sem. Azt hiszem, az is jó volt, hogy nem hazafelé tartottunk, mikor történt, mert itthon egyedül (kettesben) sokkal tovább tartott volna túllépni a történteken, és elterelni a figyelmünket valami más felé.