a) nem big-ben. Az az a londoni óra. Helyesn: big-bang.

b) az eredményt ismerem, és én is örültem neki. Csak a linket te adtad, azért van "válasz"ként belinkelve a hozzászólásom. Abban a válaszadó kifejti, mi okozza a jelenséget (valami olyasmi, hogy a fénysebesség nem az egyes fotonok sebessége, hanem az összes hullámfront átlagos sebessége).
Viszont volt ott egy olyan megjegyzés, ami már régóta "foglalkoztat", és végre megtaláltam a számítási hibát is, ami igazol.

c) a feket lyuk szingularitás. Szingularitás az, ahol a "természeti törvények sérülnek, másként működnek". A legnagyobb baj a big-banggel, hogy mi volt előtte? Ennél már a teknősbékás sztori is jobb.
Az angol eredeti sokkal mókásabb - és végre teljesen érthető - anekdota, álljon hát most itt:
- A világ valójában lapos - mondta az asszony - és 4 rózsaszín elefánt tratja.
- És min állnak az elefántok? - így a tudós.
- Hát egy teknős hátán (angolban külön szó van a tengeri és szárazföldi teknősökre. A nő a tengeri teknős - egész életét úszva tölti, csak tojást rakni jön ki a partra - szót használta).
- És min áll a teknős - vágatk vissza.
-Áll? Nem áll. A (tengeri)teknős tökéletes. Nem áll az semmin. Úszik.

A másik probléma, hogy egy Big-Bang méretű fekete lyuk nem jöhet létre a számítások szerint, mert a fekete lyuk minél nagyobb tömegű, annál kisebbre zsugorodik, miközben egyre "könnyebb" lesz, végül megszűnteti önmagát - a modern eredmények szerint. Ennek oka, hogy az eseményhoriztonton képződő virtuális részecskepárok képesek visszaadni az adott körülmények között az energiakölcsönt (miközben az egyensúly megmarad, és a pozitív részecske távolodik a jelenségtől, míg az antianyag-részecske belehullik a lyukba, negatív tömegével gyarapítva azt. Ílymódon a feket lyukak is kb. beállnak energiaegyensúlyra.