Kedves qligeti!

 

Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy azért találtam a korpuszban negatív konnotációjú esetet a "példa adására", továbbá rumci a ÉKSz-ből idézett ilyesmit.

 

A másik szempont meg az, hogy nem látom be, miért ne lehetne a példaadást semlegesen értelmezni. Teljesen érdektelen ugyanis, hogy mi az én véleményem a saját normámról, ha azon túl, hogy követem, nem kívánom másra ráerőltetni.

 

Úgy érzem, a vitának itt a lényege, és elfogadom, hogy nem fogalmaztam olyan gondossággal, ahogy egy bíróság előtt kell, éppen emiatt tiltakoztam kezdettől fogva az ellen, hogy a mondanivalómat félremagyarázzák. Ez nagyon emlékezett a "taggyűlés" problematikára. Nem a koncepció számít, hanem az, hogy valakit egy félreérthető mondat kapcsán meg lehet semmisíteni, és ezzel fogy az ellentbor.

 

A toleranciával kapcsolatos hármas paradigmádat a következőképpen értékelem:

 

ad 1. Nem fogadom el, bár itt nem látszik, de én sokkal többet kérdezek, mint állítok, és többet kételkedem magamban, mint másban. Ettől azonban még lehetnek szilárd nézeteim.

 

ad 2. Nem disszimulálom a toleranciát, hanem képes vagyok alkalmazkodni, módosítani az álláspontomat, még akkor is, ha az önostorzás nem kenyerem.

 

ad 3. Ez az álláspont részben elfogadható a számomra, azonban a jelen esetben inkább úgy fogalmaznék, hogy kérdezni kell a triviális előítéletekkel kapcsolatban is, és ha nincsenek megfelelő válaszok, meg kell szabadulni a dogmáktól. Amennyiben az ember képes így tenni, akkor szükségképpen eljut oda, hogy ne bíráljon, ugyanakkor nem következik belőle, hogy feltétlenül változtatni kell a magatartásán.

 

Nézzük konkrétan:

 

- nákolás - képtelen vagyok nákolni. Korábban fájt hallanom, és természetesnek tartottam, hogy rászóljak a nákolóra. Később kellemetlennek tartottam, hogy rászóljak. Néhány éve eszembe jutott, hogy megkérdezzem, miért is helytelen ez. Senki nem tudott válaszolni.

 

- suk/sük - ez még kényesebb kérdés, mert a tudatomban a suk/sükölés egyfajta félművelt társadalmi réteg jelképe volt. Megmondom őszintén, lenéztem a suk/sükölőt. Aztán hallottam - egyebek között Sándor Klárától - hogy helytelen valakit azért stigmatizálni, mert suk/süköl. Elhittem, de  SK álláspontját is emocionálisnak tartottam. Erre jött a kérdés: miért is helytelen a suk/sük. Anélkül, hogy részletezném: nincs megfelelő válasz erre a kérdésre.

 

- van va/ve - germanizmus. No, erről igen korán megtudtam, hogy nem germanizmus, ennek ellenére az egyik legtámadottabb nyelvi forma a vulgáris nyelvművelésben. Ezzel nem volt gondom. De

 

- latinizmus - egy sor "germanizmusról" megtudtam, hogy az nem germanizmus, hanem latinizmus, és mint ilyen, nem idegen a magyar nyelvtől (második anyanyelv). Ez egyfajta mentőövnek tűnt, vulgárnyelvűvelés elleni érvnek, de

 

- germanizmus - felvetődött a kérdés, miért is baj a germanizmus? Erre sem találtam megfelelő érvet.

 

 

Nem nákolok, nem suk/sükölök, nem használok feleslegesen idegen szavakat. Bevallom, az utóbbi téren kicsit disszimulálok: ha erős nyelvművelők vannak a közelben, ösztönösen jobban kerülöm az idegen szavakat, mint ha semleges a környezet. És nem szólok rá senkire, aki nákol, suk/süköl, idegen szavakat használ.

 

Mindez annak ellenére ellenőrizhetően igaz, hogy nézetem szerint a példaadás lehet semleges is.

 

Kis Ádám