Újra tolmácsolnék. Kezdjük a pontos idézettel.

 

JA, és a terelés szerintem tényleg megengedhetetlen: szerintem a nyelvművelésnek egyetlen megengedhető módja van, a példaadás.

 

 

 Tehát, keresendő olyan példa a korpuszban, amelyben a példaadás, mindenféle jelzői kiegészítés (vagy egyéb kontextusbeli hasonló kiegészítés) nélkül negatív, de legalábbis semleges.

 

 A galeri tagjai példaadóan részegeskedtek. (azaz rossz hatással voltak a társakra)

 

 El tudod ezt képzelni?

 

 

 Az eddigi hozzászólásokban pontos példáját látom (vélem látni) a tolerancia különböző fázisainak.

 

 1) Ahogy én gondolkodom valamiről/viselkedem az a jó, a másiké rossz. Amikor ezt bizonyítom, nem az igazság keresése vezérel, hanem ezen alapvetést akarom racionalizálni.

 

 2) Tudom, hogy toleránsnak illik lennem, és el kell fogadnom azt, hogy mások rosszul, jaj, bocsánat, másképp gondolkoznak/viselkednek. Próbálom nem minősíteni mások viselkedését/gondolkodását. Kínosan kerülöm a kérdéseket, amik a témát feszegetik, esetleg éppen ellenkezőleg, mindenképp az által elvárt eredményt igyekszem bizonyítani. (Nem internalizálódott tolerancia, lásd Political Correctness).

 

 3) Internalizálódott tolerancia. Merek kérdéseket feltenni, és igazi válaszokat keresek, de valóban elhiszem, hogy a másképp nem mindig ugyanaz, mint a rosszabbul, vagy a jobban, valamint, hogy tényleg több igazság lehet (matematikusok és matematika-orientált filozófusok előnyben).

 

 Nyilván minden ezek közötti átmeneteket képvisel, és nem is hiszem, hogy a 3. szint elérhető-e, ha valaki eleve nem úgy szocializálódott, és ugye erre ma még kevés az esély (én se, legfeljebb ha 5-6 éve szoktam le a nákolók minősítéséről, és ez nemigen lehet még internalizált, legfeljebb megfigyelni tudom magamat, ahogy még bennem is lappang a dolog). A példaadás --  és utána a próbálkozások ennek kimagyarázására szerintem erről szól.