Szia!

Igen, kb. én is így éreztem magam, de számítottam is erre, szóval nem ért meglepetésként. De azt hiszem, ezek teljesen természetes érzések, én is totál el voltam veszve állandóan, azt se tudtam, merre van az előre, de ahogy Te is fogalmaztál, mindig odaértünk valahová - hála érte a segítőknek. Érdekes, én a levegőtlenséget a nagy izgalmak közepette szinte észre se vettem, csak amikor kiértünk, akkor jöttem rá, hogy mennyire jólesik a friss(ebb) levegő.