soltika Creative Commons License 2005.12.14 0 0 104
"Akkor viszont mire jó Ahmedinedzsad ámokfutása? A fenyegetőzéssel saját országának okoz kárt: igazolja az izraeli álláspontot, hogy egy ilyen eszelős rezsim nem juthat atomfegyverhez. Legfeljebb találgathatunk. Talán arról van szó, hogy egy futóbolond képtelen megválogatni a szavait. Talán a hazai közönségnek szól az Izrael elleni verbális agresszió, elvégre az ellenségkép a rendszer fenntartásának fontos eszköze. Végül az összeesküvés-elméletek kedvelőinek megemlíthetjük azt a lehetőséget is, hogy az iráni elnök a Moszad embere – de ezt inkább hagyjuk azoknak, akik úgyis mindenhol izraeli titkos ügynököket vizionálnak…
Valószínűbb, hogy Irán is kevert stratégiát játszik. Vagy hétköznapibban: több vasat tart a tűzben. Egy kis erőfitogtatás most, legközelebb – például amikor az európai hatalmakkal tárgyalnak atomprogramjukról – egy kis engedékenység, hátha majd ezekből adódik össze valami kedvező pozíció; addig is csendben dúsítják az uránt, számítva arra, hogy Saron se őrült meg, igazából úgysem akar háborút.
Irán is, Izrael is abban bízik, hogy a másik végül csak félrerántja a kormányt, még a végzetes csattanás előtt. A szépséghiba, hogy ebben a játékban nem mindig marad győztes."

Irán, Izrael és a gyáva nyúl


Ugyanolyan dilinyós ez az iráni hapsi mint az Orbán, remélem Pakson nem lehet atomfegyvert barkácsolni:-)))