Sziasztok!

Az elmúlt napokban végigolvastam ezt a néhány évet...több gondolat fogalmazódott meg bennem főleg az elmúlt hónap filozófiai szintű értekezései kapcsán, melynek legtöbbjével egyetértek, ezért megpróbálom összefoglalni, tisztázni a helyzetünket...remélem nem lesz túl hosszú!

 

1., normális? nem normális? elfogadott? ezek társadalmi normák által meghatározottak, elsősorban attól függ, ki milyen mikrokörnyezetben él, munkahely barátok, társaságok. Fontos tudnunk, hogy ezekben az évtizedekben lettek egyenjogúak szexuális téren is a nők, és a szociológusok a női aktivitás fokozódását ( övék lesz a kezdeményezés joga?!) várják a következő időkben.

 

2.,normális -e hogy felizgat a szeretkező feleség látványa?

- egy normális férfit felizgat egy ismeretlen nő erotikus mozdulata is! fokozatok: meztelen nő, pornó jelenet ismeretlennel- élő szex látvanya akár ismeretlennel, és a sor végén nyilván a feltételes reflexeinket már átitatott ismerős nő ismerős, vagy épp újnak tünő élőben látott pornografikus mozdulatai vannak, melyekre ha passzívak vagyunk jobban tudunk figyelni. Más szögből többet is láthatunk ( mindent amit nem látunk, ha mondjuk rajta fekszünk és könyökünket nyomja az ágy széle...)

Azt tehát, hogy a férfi erre törekszik, normális de önző dolognak tartom,mindaddig mig a másik fél is legalább annyira nem akarja.(Nyilván más okokból- melyre egy  női tükörtopic létrehozása lenne ideális: Miért izgat jobban , ha másokkal a férjem előtt  szeretkezem)

 

ennyit az izgalomról, jöjjön a morál:

szvsz itt igenis külön kell választani a szerelmet és az egész személyiségünket átható, a másik fél teljes személyiségére terjedő szeretetet. Én több évtizedes házasság után már nem vagyok szerelmes, de szeretem a párom. A szerelem a mindent elsöprő az ami kizárólagosságra tör. Évek után amikor "csak" a szeretet marad és a szex kezd langyulni, talán a libidó csökken a 2. pont szerinti legerősebb izgatószer topicunk cime.

A fönteken felül az izgalmat fokozza ( főkét az önbizalom zavara, ill a kapcsolat megbizhatóságának labilitása esetén) a tény: igen, bár  a nő minket szeret és főleg érzelmi alapon, mégis  a másokkal való szeretkezés ( esetleg tartós, rendszeres ) éménye magában hordozza annak lehetőségét, hogy a nő feltételes reflexei másra fognak átterjedni, a mi férfi monopóliumunk - érzelmi, baráti és még egzisztenciális síkon is veszélybe kerülhet. Ezért lehetnek az ilyen kapcsolatokban azok a számtalan szabályok, melyekkel ennek- egy új esetleg mindent elsöprő szerelem esélyét mindkét oldalon csökkenteni törekednek.

Szóba hoztam a férfi önbizalmat  ill. annak hiányát. A pszichológusok szerint a téma egyik oka (lehet), hogy mi férfiak úgy érezzük, egyedül nem tudjuk eléggé kielégíteni a szeretett nőt, ami lehet tény , és lehet részlegesen igaz, vagy adott esetben hülyeség.

 Végül a vezérhim és a domináns hím elméletről: ez nekem is gondot okozott elmélkedéseim során. Az biztos hogy a társadalom nagyobbik ( és nem szeretnék megbántani senkit) intellektuálisan kevésbé érett része (Európában pl ) a gyengeség jelének tekinti a feleség kegyeinek  önkéntes megosztását másokkal. Szerintem gyengeség akkor, ha dominanciára törne a ffi, ha tehetné, és ennek ellenére kényszerülne ebbe a szituációba...(ez is elképzelhető, de itt  nem olyanok szólnak hozzá.) Másrész az ERŐ és annak használata, az erő  és hatalom élvezete számomra és remélem egyre többek számára nem  a követendő etikai és erkölcsi normák közé tartozik.

Többre becsülöm az értelmi és érzelmi alapon működö viszonyokat- bár lehet, h. ez is csak a gyengeség jele...  :)

 

Végül magamról:(aki eddig elolvasta megérdemli h rólam is megtudjon vmit)

 

Minderre csak elméleti síkon jutottam el, melynek csak egyik oka h feleségem szervezési okokból nem tartja reálisnak a dolog megvalósulását. Ugyan szerencsére nem teljesen ellenzi, de úgy tünik csak a véletlenben bízhatok: megfelelő időben találkozunk néhány  társadalmilag, érzelmileg, értelmileg, szexuális kulturáltság terén megfelelő szinten álló Adonisszal, akik kezdeményezőkészségét csak fokozzák feleségem kerekedő-korosodó idomai...