Nekünk Szuszor egyedüli kisállat volt. Azt mondják, a csin társas lény, de Szuszornak mi voltunk a társa, sokkal kezesebb és játékosabb volt, mint azt bárki hinné. Gyakorlatilag együtt gondolkodott és érzett velünk, és nagyon hosszútávra terveztük. Így hiába tanulnánk bármit is az esetből, nekünk ez nem sokat ér. Nem vagyunk tenyésztők, és nincs 3-4 másik állatunk, ami enyhítené a fájdalmat. Most vettünk egy nagyon aranyos kis degut, hogy a halott konyhába újra életet vigyünk, de időbe fog telni, hogy úgy a szívünkbe zárjuk, mint a kis csint, és ezen az egészen valahogyan túltegyük magunkat.

Amúgy ha visszaolvasol, itt a topikban is, rögtön miután az első baj jelentkezett, segélyért kiáltottam, hogy mi legyen. Fölhívtam legalább 5 számot, de ebből 3 helyen nem vették föl (ügyeleten se), 2-nél meg elpasszolták, hogy ez ráér legalább holnapig. Itt a topikban is (teljes jószándékkal) ezt írták. Nem ért rá, mert fél nap (kábé 10 óra) alatt szinte kihűlt a szervezet, és menthetetlenné vált.