Kedves griselle!

Ezzel foglalkozott az Orvosi Hetilap egyik cikke, de mivel ez a szám nincs fent a weben, így egy ezt idéző Kortárs-cikkből tájékozódhatunk: <http://www.kortarsonline.hu/0106/kovacs.htm>. Ezért itt beidézem az utóbbiból lényeget:

Az a tudat, hogy a morbus hungaricus a tbc szinonimája, 1997-ben változott meg bennem, miután az Orvosi Hetilap 48. számában elolvastam dr. Riskó Tibor Valóban morbus hungaricus a tuberculosis? című cikkét. Ebben a szerző leszögezi: „A gümőkór okozóját Koch Róbert 1882-ben fedezte fel. A »morbus hungaricus« kifejezést azonban már több száz évvel korábban, 1547-ben egy marburgi orvos, Eychmann (Dryander) J. használta értekezésében.”
A szerző azon tételének bizonyításához, hogy a morbus hungaricusnak annyi köze van a magyarokhoz, mint az angolkórnak az angolokhoz vagy a mongolidiótáknak a mongolokhoz, hosszabban idéz Fekete Lajos 1874-ben megjelent, A magyarországi ragályos és járványos kórokok rövid történelme című könyvéből: „…1556-ban hazánk földjén egy új, sajátszerű, az orvosok által addig nálunk nem ismert járvány ütötte föl a fejét, az ott táborozó császári német hadsereg közt szörnyű pusztítást okozott, s ez okon az orvosok azon járványos kórt »Febris castrensis« vagy »Morbus hungaricus«-nak, magyarul »hagymáznak« nevezték… […] A német birodalmi seregben, mely Joachim őrgróf vezénylete alatt, a törökök ellen indult, előbb a Buda előtti táborban, de leginkább a visszavonuláskor, járványos betegség ütött ki a hadseregben, mely 30 000 katona halálát okozta…” Riskó doktor e kór és a járvány történetének ismertetése nyomán összegzésül hozzáfűzi: „…a korabeli tanúk megfigyelései, írásai egyértelműen bizonyítják, hogy az úgynevezett »morbus hungaricus« alatt nem a tbc-s betegséget, hanem a fertőzött ivóvízzel és egyéb fertőző anyagokkal terjedő, járványszerű, gyors lefolyású tífuszos betegséget kell érteni! A »hungaricus« jelzőt azért ragasztották hozzá, mert a Magyarországon táborozó császári katonák között jelentkezett és pusztított. […] Azt is tudjuk, hogy Magyarországon, a közelben táborozó török katonák között nem pusztított a járvány, feltételezhetően a vallási szabályokkal összefüggő táplálkozási és a tábori egészségügyi rendszabályok következtében.” A magyarokra vonatkozóan egy elfogulatlan tanú, Kober (Coberus) Tobias 1685-ben az alábbiakat írta e járvány kapcsán: „…a magyarok minden vonatkozásban tisztábban élnek, és egészségükre jobban vigyáznak, mint az idegenek. Körültekintőbbek az ivóvíz kiválasztásában, és posványos vizet csak nagy szükség esetén isznak. A szomjúságtól gyötört német katonák azonban gyakran használták a mocsaras vizet ivóvízként… ezek voltak az eredendő tényezők, amelyek oda vezettek, hogy az ország a »németek temetője lett«.”