Felvetnék mégegy témát, nem tudom, nektek van-e ebben tapasztalatotok, mégpedig a barátnő.
Én ugye szinte mindig itthon gyerekkel. Neki pörög az élete. Már többször megbeszéltük, hogy átjönnek, aztán mégsem jó. Fix időpont nem volt, de mindig elcsúsztak. Ennek ellenére ő vágja a fejemhez, hogy sosem/alig hívom fel, és hogy meséljek, mi van velem. Mit meséljek neki? nem tudok újat mondani, minthogy tejszagban úszom, hogy enni alig van időm, hogy örülök, ha alszom, most etetek, most büfi van vagy sírás stb? Ez neki merő unalom a mozgalmas életéhez képest.
A szüleimmel is alig beszélek, ők megértik, a net csak azért jó, mert a kényelmes fotelből tudok írni, amiben egyébként is szoptatok, altatok, játszom a gyerekkel, szóval össze lehet kötni. (kis lakás előnyei)