A LED valóban egy dióda és mint minden áramköri elemnek, van ellenállása. Attól lesz dióda a darab, hogy egyik polaritásnál nagy ez az ellenállás (záróirányú ellenállás), a másikban meg kicsi (nyitó irányú ellenállás) A LED annyival több, hogy nyitórányban világít. Ahogy az a lexikonban is benne van, ugyi. ;-)

Ohm törvénye szerint az áramköri elem áramkorlátozó képességét hívjuk ellenállásnak. Tehát ilyenje a LEDnek is van. :-P Ezen nem változtat az a tény se, hogy megfelelő túlfeszültséggel minden tönkretehető és a LEDnél ez nem is nagy érték.

Előtét ellenállást két okból szoktak alkalmazni.

Először is, mert az ellenállás olcsóbb, mint a LED.

Másodszor, mert a LED fényereje erősen függ a feszültségtől (és ezzel az átfolyó áramtól), viszonylag szűk sávba kell belőni, hogy ne menjen tönkre, de a lehető legnagyobb fénnyel világítson. Ha mondjuk 3,2V fölött világít legjobban és 3,9V már tönkreteszi, akkor három LEDet sorbakötve még tönkremennek, de néggyel már nem világít jól 12V-os hálózatban. Ilyenkor kell egy gondosan kiszámolt ellenállást betenni.

U.i: A diódán mindig ugyanannyi feszültség esik? Na, na, na, na! ;-) Mennyi? 5V? És ha 220V-ot kapcsolok rá? Hova lesz a 215V? Szerintem a Z diódákkal van kis keveredés, amiket a legegyszerűbb fesz staboknak szoktak használni. Ma már inkább stab IC-k referencia feszültségéhez. De Ohm és Kirchoff törvényei még ma is érvényesek az áramkörökben. ;-)

U.i2: Áramforrás (generátor, aksi vagy bármi) belső ellenállását úgy számoljuk, hogy megmérjük a kapocsfeszültséget terheletlenül, aztán különböző terheléseknél. Egy görbét fogunk kapni és azt, hogy a belső ellenállása nem állandó. De üzemi körülmények között (nem túlterhelés és pláne nem rövidzár) általában viszonylag fix.