Kedves Kis Ádám!

El kell hinnem neked, hogy szigorúan nyelvtudományi érvekkel nem indokolható a suksükölés és a hasonló jelenségek hibának minősítése. Akkor viszont lehet, hogy azt kell mondani, hogy bizonyos kevésbé toleráns, művelt vagy magukat csak annak tartó, mindenesetre befolyásos körök által elfogadott és szigorúan megkövetelt, semmiféle önértékkel nem bíró, lényegében önkényes alapon meghatározott társadalmi normákról van csupán szó. Aki viszont e teljesen fölösleges, ám annál szigorúbban megkövetelt normákat nem respektálja, annak horribile dictu számtalan nehézséggel kell szembenéznie iskolai tanulmányai és elhelyezkedése, egész karrierje során, mert az említett befolyásos körök saját nyelvi normáik megsértését különféle -- nem jogi, ilyen értelemben diszkriminatív, tulajdonképpen az emberi jogokat sértő, tehát messzemenően törvényellenes -- eszközökkel szankcionálják. A nyelvművelők pedig ehhez a törvénybe ütköző, bűnös gyakorlathoz szolgáltatnak nap mint nap szellemi muníciót.

Ez tényleg elgondolkodtató, és ezt nem is ironikusan mondom, hidd el, tényleg töprengek ezen, mert én is látom valamilyen szinten a problémát. De ha ez így van, akkor miért akarsz példát mutatni? Nem válsz ezáltal te is cinkossá a vétkesek között? Nem inkább az említett befolyásos körök és az őket jobb szakmai meggyőződésük dacára támogató nyelvészek ellen kellene frontális támadást indítani, és e nemes küzdelemhez minden tisztességes, jó érzésű értelmiségit mozgósítani?