Kedves rumci!

Sajnálom, hogy felbosszantottalak. Lehet, hogy ostoba vagyok, de másik oldalról a Te kommentárjaidat is minősíthetném. Tudásod és munkásságod iránt tisztelet okából ezt nem teszem. De engedj meg egy-két viszonválaszt.

1) Nem tudtam, hogy az AkH szentesítette ezt a ki tudja, honnan jött szokást, ha így van, röstellem a dolgot.

2) Én nem marslakó vagyok, hanem ebben az országban élek, és vannak tapasztalataim arról, milyen szemtelenek és primitívek tudnak lenni egyszerre bizonyos szubaltern személyek. Apám mesélte, hogy 1948-ban az egyetemen a portásokat arra utasították, hogy ha belép a kapun egy professzor, vagy akár maga a rektor, akkor nehogy hajongjanak, pláne ne szólítsák a tanár elvtársat méltóságos professzor úrnak, hanem büszkén viselkedjenek, mert a népi demokráciában senkinek sem kell hajlongania. Ha ebben az országban élsz, és rendelkezel bizonyos élettapasztalattal, akkor látnod kell, hogy a régi világbeli magatartásformákhoz képest -- amelyeket persze nem akarok idealizálni -- hova jutottunk. Egy másik extremumhoz, amelyet utálatosabbnak tartok, mint az előzőt.

3) Arisztokratizmusom lehet, hogy ostoba, de nem hinném, hogy frusztráción alapul (már csak azért sem, mert én bizonyos értelemben mindent elértem az életben, amit akartam, sőt, amit objektíve és szubjektíve el lehetett érnem). Sokkal inkább arról van szó, hogy bár családilag munkásmozgalmi gyökerekkel (is)rendelkezem, mégis szüleim és nagyszüleim, akik még ismerték a régi világot, rendszeresen tettek a jelenre nézve (más esetekben persze a múltra nézve) nem hízelgő összevetéseket, és ezek mély benyomást tettek rám, erről írtam is már valamelyik topikban. De azóta saját tapasztalataim is táplálják így kialakult nézeteimet.