Elnézést, rumci, ha lefordítom a hozzászólásodat toleránsra.

„A példamutatást kezdhetnéd azzal, hogy a megszólítás után nem vesszőt, hanem felkiáltójelet teszel :-)”

Kedves Malaczky! Légy szíves, áruld el, honnan veszed, hogy a megszólítás után felkiáltójel dukál, és nem vessző? Én valahogy úgy képzellek el, hogy barna öltönyt szeretsz viselni, tényleg nem tudom miért, de így jelensz meg a szemem előtt. Nekem van zöld, szürke, sötétkék öltönyöm. Mostanában barna éppen nincs, de nyáron barna nadrágot hordok, vajszínű zakóval. Lehet-e szavunk egymásra?

 „Ha viszont az iskolázatlan ember átérzi, hogy nem tud olyan szépen beszélni, mint mondjuk Deme László, az nagyon is tiszteletreméltó.”

Szerintem egy iskolázatlan ember, de egy műszaki értelmiségi is helyenként zavarónak érezheti Deme László stílusát. Kész vagyok elismerni, hogy ez bizonyos értelemben műveltségi kérdés. De Deme László stílusa másnak nem áll jól. Ha valaki egy szakmai értekezleten ebben a stílusban szólalna meg, nagyon idegennek tűnne.

Ekkorra rumci megnyugodott, ezért nem kell fordítani. Csak annyit tennék hozzá, hogy magam, ha akarok, képes vagyok a legkényesebb puristát is kielégítő nyelvhasználatra. Ugyanakkor jellemzőnek és megengedhetetlennek tartom az a helyzetet, amelyet egy nyelvművelő körökben nagyra becsült nemnyelvész-akadémikus követett el. Hallgatta ugyanis az ugyancsak nemnyelvész-akadémikus művelődési miniszternek egy nem nyelvvműveléssel foglalkozó konferencián mondott beszédét, figyelmesen, majd felszólt a pódiumra, hogy "Mi lenne, Jóska, ha már mondanál egy magyar szót is!" Ismétlem: ez szerintem jellemző.

Kis Ádám