„A példamutatást kezdhetnéd azzal, hogy a megszólítás után nem vesszőt, hanem felkiáltójelet teszel :-)”
No, erre mongyák aszt. hogy kabbe. Még szmájlival is. AkH.-ban kodifikált alakokér szivatni a másikat kicsit ocsmány.

„Ha viszont az iskolázatlan ember átérzi, hogy nem tud olyan szépen beszélni, mint mondjuk Deme László, az nagyon is tiszteletreméltó.”
Baromság! Mitől beszélne X szebben, mint Y? Amúgy meg a nyelv nem kifestőkönyv, hanem jelrendszer, tehát qrvára inadekvát, hogy „szép”-e, azon kívül, hogy értelmetlen is. (Most ne gyere azzal, hogy de az irodalom! Ott sem a nyelv szép, hanem az általa kifejezett közlendő, illetve a közlendő és a kifejezés viszonya. Ráadásul ott épp az esztétikum a cél, és nem egyéb. általában sokkal meghatározóbb nyelvi funkció – pl. a fatikus vagy a kommunikációs – teljesítése.)

„Ezért képzelheti pl. egy takarítónő a kórházban, hogy egyenrangú a főorvossal.”
Szeretném hinni, hogy igaza van. Demokráciában ugyanis egyenrangúak kell, hogy legyenek. Miként a tisztaságért az egyik a felelős, a műtétekért a másik. És mindkettőt egyformán tiszteletre méltónak találom. És ugyanannyira visszás, ha a főorvos elkezdi ugráltatni a takarítónőt, mint fordítva.

Bocs, a hangvételért, de már nem az inger-, hanem a fájdalomküszöbömet birizgálod az ostoba, kirekesztő, néhol rasszizmusba (gy. k. lingvicizmusba) hajló arisztokratizmusoddal.

Arra meg továbbra sem találok egyetlen érvet, hogy bármivel is jobb lenne attól bárkinek, ha „nyelvápolt” nyelvet beszélne, arról nem szólva, hogy a világ nyelveinek kb. 99%-a tök jól elvan a nyelvédők áldásos tevékenysége nélkül, de biztos jó szegény csórókat gecizni. Merthogy az egész csak a frusztráció továbbadásáról szól, abban majdhogynem biztos vagyok.