Jó Név Mestere szerint,

és szerintem is:

A fohász, nem azt jelenti, hogy valamit kérünk az Örökkévalótól bár ez is egyik célja, hanem azt, hogy ragaszkodunk hozzá, egynek érezzük magunkat vele. Ez olyan lelkiállapot, amelyben az ember feladja különálló létezésének tudatát, és Isten örök lényével azonosul. Ez a helyzet leírhatatlan öröm  forrása, s ez az igazi istenszolgálat szükséges velejárója. A parancsolat betartásának öröme, valamint a másokkal való kapcsolat érzelmi melegsége a legfőbb jellegzetességei.