"A magánlevél, mint földrajzi és térbeli értelemben két egymástól távol lévő, valóságos (vagy olykor fiktív) fél közötti hídverésnek és közlekedésbiztosításnak, kommunikáció-keresésnek és létrehozásnak, a másik előtti énmegnyílásnak és többszörös szűrőn vagy tükrön keresztüli önmegjelenítésnek, a vallomás egy formájának és szubjektív tanúságtételnek, a fesztelen, személyes jelenlét hiányát pótló s nem ritkán irodalmi rangú csevegésnek és egy sajátlagos nézőpontból festett korképnek a lenyomata, XVIII. századi elterjedése óta szüntelenül izgatja az egyes forráskutatókat."

Aki képes leirni ilyen mondatszörnyeket... attól menekülni kell egy életen át, az biztos. :)