Hehh, és ha nincs külső segítség... Nekem egy - azóta már rámnőtt - karkötőm van. Hihetetlenül strapabíró, ezért is szeretem, eddig bármibe beleakadt, nem szakadt el. (És ezüst. Az aranyat nem szeretem túlzottan.) Elég pici, a két kéz szóba sem jön. Ezért a bal kezemmel kinyitom a "fogacskát" és elkezdem vele üldözni a másik végét. Mondanom se kell, hogyha meghúzom egy picit, kezdhetem előlről a hajtogatást. Unalmas egyetemi órákon kiváló unaloműző, akár másfél órát is kitölt.