ON
Csak elnézem ezt a pár napja kibontakozó, néha már egészen offba-polba hajló, egyébként nagyon érdekes, tanulságos vitát. Az ominózus mondatokat jómagam még nem láttam az utcán. Meginterjúvoltam a szűk környezetemet (egy tucat főt + magamat, 13-72 évig), miként vélekednek róluk, mit jelentenek? Egytől egyig a Fidesz szlogengyártója által valszleg nem szándékolt jelentést nevezték meg. (Jó nyelvérzékkel, helyesen – teszem hozzá, amiért itt biztos ki fogok kapni.) Volt, aki egy kicsit elbizonytalanodott, a másik jelentést is lehetségesnek tartotta, viszont – ennek szinte ellensúlyozásaképpen – volt, akinek percekig kellett magyarázni a szándékolt jelentést. – Természetesen nem akarom a környezetemet mindenféleképpen szignifikánsnak, valódi mércének beállítani, de azért a 13:0 már jelent vmit, s feltűnően eltér a gligeti által tett 5%-os becsléstől.

Bár igazán nem szorul pont az én védelmemre, de donB szerintem nagyon is jól tette, hogy rovatában kipécézte ezt a nyelvi öngólt.

gligeti említette, hogy működik az emberben egyfajta automatikus hibajavítás a szövegek olvasásakor. Persze, több szinten is, többek közt attól lektor a lektor, hogy ezt némiképp ki tudja kapcsolni magában. Azonban, kedves gligeti, figyelmedbe ajánlom az alábbi, (1)-(3) mondatokat, valamint – tudván, hogy matematikus vagy, a többség pedig nem az – a (4)-et is:

(1) Vannak fényképezőgépek, melyek mozgóképet is fel tudnak venni.
(2) Vannak kamerák, melyek mozgóképet is fel tudnak venni.
(3) Vannak kamkóderek, melyek mozgóképet is fel tudnak venni.
(4) Vannak Abel-csoportok, melyeknek egyértelmű az egységelemük.

Kíváncsi vagyok a véleményedre, meg persze a többiekére is. Pontosabban arra, hogy mikor, hogyan nem lehet ill. nem szabad "ezeket a mondatokat másképp, esetleg formálisan helyesen, de nyilvánvalóan barom módon értelmezni" [gligeti (1)].