Ennek a gondolatnak a továbbvitele engem is érdekelne. Sokat gondolkodtam azon, vajon izgatna-e, ha tudnám mi történik, de fizikailag nem vagyok ott. Már csak az a kérdés honnan tudnám... ugye? Mert, ha mondjuk az asszony beavatna, akkor ez sem mondható normálisnak. Vagy tévedek? Miért avatna be? Továbbá, ha elképzeljük azt az esetet, hogy mégis beavatna, akkor kérdés, mekkora önuralomra lenne szükség ( hogy ne törjem be azt a bizonyos ajtót-persze csak feltételesen)