Mégis írtam a Jézuskának egy levelet. De elfelejtettem a címét, s így neked postáztam, hátha te tudod és eljuttatod ...

 

Senki másnak nem árulom el, hogy mit írtam neki... Ha te akarod persze elmondhatod, aki hallja, adja át címszóval... Én mindig is gyanítottam, hogy rendes ember, de azért nem semmi, hogy ennyi mindenkire tud figyelni....

 

Ha felétek is jár, add át üdvözletemet... Kéréseim dömpingjét meg úgyis megtudja, mert akarja tudni...

 

De még azt elmesélem neked, hogy én már láttam is őt.. Igen. Nekem megjelent. Tündérfalumban éltem tündéri gyermekkoromat. December 24-e este volt. Apu a belső szobában az angyalkákkal társalkodott   -, esküszöm neked, még mindig hallom apu hangját, amint Dominuszvobiszkuuummal   belépett a szobába, ahová mi nem mehettünk be, csak ő. És képzeld el!! Az angyalkák apu hangján köszöntek vissza,hogy Etkumszpiritutuoooooooo.....  

 

Ekkor kisszükségem érezvén (francba!! már akkor is éreztem kisszükségre való kényszert), kiszaladtam az udvarra, de nem akarózott egészen a ház végében lévő WCig menni, így hát lekucorodtam nem messze a háztól. Majd nem a sugarat szemléltem, hanem föltekintettem a csillagos égre. És ott volt. Térdelt a felhők között. Féltem is egy kicsit, hogy mi lesz az ajándékokkal, de mire én dolgom végeztével bementem, gondold meg!!! 1-2 perc csupán!!  mégis ott volt a fa alatt minden...

Azóta nem félek, hogy nem ér ide. Ismerem a haladási sebességét.  Apukám meg kijött a belső szobából. Az anygalkák még díszítettek egy darabig, de seperc alatt elkészültek... Még azért sem nehezteltek apura, hogy kifele jövet egy gyünyörűen csillogó hosszú füzér rátapadt a ruhájára...