A KERESZTÉNY IDŐSZÁMÍTÁS  ELŐZMÉNYE A     

 

                                HÚSVÉTSZÁMÍTÁS  

 

  Vissza kell térnünk a kezdetekhez, az első keresztény gyülekezetekhez, amelyeknek tagjai zsidókból tevődtek össze, a zsidók ünnepeit tartották. Amikor a kereszténység a páli mozgalom révén a pogány jellegű gyülekezetek szervezése felé fordult, egyre általánosabbá lett, hogy a hét első napját, a vasárnapot ünnepelték meg szombat helyett, amelyet fokozatosan „úr napjának” neveztek.

Vasárnap a keresztények a feltámadást ünnepelték. A zsidók két nagy ünnepét, a húsvétot és a pünkösdöt is megtartották a keresztények, azonban már igen korán új tartalommal töltötték meg. Húsvét Krisztus feltámadásának, pünkösd pedig a Szentlélek eljövetelének az ünnepe lett. A Húsvét megünneplése nem volt egészen egységes. Általában az volt a szokás, hogy a feltámadás napját az első tavaszhónap, Niszán 14-ét (a zsidók húsvétja) követő vasárnap tartották, előtte való pénteken pedig Krisztus halálára emlékeztek. A kisázsiai keresztény közösségek azonban minden körülmények között Niszán 14-én tartották Krisztus halálának emléknapját, függetlenül attól, hogy az a hét melyik napjára esett. A zsidók a tavaszhónap, azaz Niszán 14-én este ették a húsvéti bárányt, 15-én volt a húsvétjuk első napja. 

 Jeruzsálem pusztulása után (hagy. AD. 70) szokásba jött a zsidóknál, hogy a tavaszi napéjegyenlőség napján (azaz március 21-én) tartották meg a peszachot (húsvétot). A keresztények egy része követte ezt a szokást. (Gecse, 121.) 

  Megjegyezni kívánom, hogy i. sz. szerinti 70-es évek környékén a csillagászatilag visszaszámolt tavaszi napéjegyenlőség egy márc. 22-et jelez, míg a Hungár naptár szerinti jeruzsálemi templompusztulás az i. sz. 268-as évre teendő, amikor a tavaszi napéjegyenlőségek dominánsan március 21-re esnek!  

A 2-3. században jelentős eltérések alakultak ki a húsvét megünneplésének az időpontja körül. Ráadásul az ünnep jelentése is más volt keleten és nyugaton; a tizennégyesek (quatuordecimanusok) a húsvétot inkább az utolsó vacsora és kereszthalál emlékére ülték, míg a nyugatiak azt a feltámadás ünnepének tartották. A húsvétot szabályozó újholdat és holdtöltét azonban nem csillagászati számítással határozták meg, nem is megfigyeléssel, mint a régi zsidók, hanem a holdváltozások sorának szabályos ismétlődésén alapuló időkörök vagy ciklusok által. Az ilyen ciklust, amelynek elteltével a húsvéti holdtölték ugyanazon sorrendben körülbelül a hónap ugyanazon napjaira térnek vissza nevezik húsvétciklusnak; a húsvétok napjainak egy vagy több ilyen ciklusra előre kiszámított sorozatát pedig nevezik húsvétkánonnak, vagy húsvéttáblázatnak. A III. századból már több ilyen húsvéttáblázatot ismerünk.  A legrégibb kezdetleges húsvétciklusok a nyolcéves cikluson alapultak. Ilyen volt Hippolütosz (Hippolytus) húsvétkánonja a III. Század első felében, amelyet Euszebiosz említ. (Székely, 211)  

  Nem kívánok belemélyedni Hippolütosz kétszer nyolcéves (16 éves) ciklusába, amely Alexander Severus császár uralkodásának első évével kezd (hagy. AD 222 ápr. 13.), inkább csak gondolatébresztőnek említeném a jövő kutatásának, hogy vajon miért márc. 20. és április 21-e között helyezkednek el a húsvétünnep határai? Hiszen a hagyományos AD 222 környékén a tavaszi napéjegyenlőség még mindig márc. 21-re esik!  

Nem tudták volna mérni a tavaszi napéjegyenlőség bekövetkeztét?

Á dehogy…

 

    Alexander Severus császár a Hungár naptár szerint éppen 198 évvel később i. sz. 420-ban kezd uralkodni, amikor a mai naptól történő visszaszámolással, abban az évben április 14-én következik be a holdtölte!

  Ráadásul ebben az időszakban a tavaszi napéjegyenlőség dominánsan márc. 19-i értéket mutat. Remélem, nem kell ezt megmagyaráznom.

  Természetesen azért azt meg kell vizsgálnunk, hogy mi alapján kezdte Severus császár első évével táblázatát. Ebben az időben Sextus Julius Africanus tanúsága nyomán Hippolütosz úgy tartja, hogy Krisztus születése a Ter. U. 5500-ra tehető. Gondolja ezt azért, mert Ádám a teremtés hatodik napján lett megalkotva. Hippolütosz további pontosítással is szolgál, nevezetesen, hogy a születés Augustus császár uralkodásának 42. évében, a.u.c. 752-ben (hagy. B.C. 2.) egy szerdai napon április másodikán született. (Strobel, 124.) 

  (Gondolom, nem kell a kedves olvasó figyelmét felhívnom arra, hogy a hét napjának pontos megnevezése merő anakronizmus, Hippolütosz túlbuzgó, visszaszámoláshoz értő másolójának utólagos beavatkozása, hiszen ilyen korai időpontra vonatkozóan nem ismerhették még milyen is volt a szökőévkiosztás BC 4 és AD 5 között. E nélkül pedig egy adott dátumra nem lehet megnevezni a hét napját.)   

  Szenvedése 30 évvel későbbre teendő a.u.c. 782. évre, egész pontosan Tibériusz császár uralkodásának 15. évére. 

   

A keresett keresztre feszítés éve 2002 óta ismert a Hungár naptár olvasói előtt napra pontosan. 227. április 19! [HC-CE 227.]

 

 Hippolütosz egész pontosan meg is nevezi a két római konzult – Rufust [C. Fufius (sic!) Geminus] és Rubellio [L. Rubellius Geminus] személyében. (Bickerman, 154.) 

  Semmi szükség felesleges teóriákat gyártani, hogy miért a következő évvel kezdte húsvétciklusát, mert megnevezte pogány forrásait, a konzulokat és Augustus császárt. Hippolütosz még nem ismeri a később Krisztus születéséhez kötött dec. 25-i mítoszt, így nincs azon sem mit morfondírozni, hogy melyik évben esik márc. 25-ére egy péntek, vagy vasárnap. Húsvétciklusát a keresztre feszítést követő évtől – i. sz. 228 – számítja 192 év hozzáadásával. [=420!]  

    Ez nem más, mint 2db 84 éves ciklus kiegészítve egy 16 éves és egy 8 éves ciklussal, de felfogható 12 db 16 éves ciklusnak is.   

 

                    „Ezer esztendő annyi, mint egy nap”

 

    Hippolütosznál aki 5738-ban írt, csak azt jelentette, hogy a „végső napig” még hátravan 262 év!  (Vanyó, 291.)   

Mint említettem a nyolcéves ciklusra alapozott számítás meglehetősen hibás, állandó korrekcióra szorult. Alexandriában már a III. Században áttértek a 19-éves Meton-ciklusra, illetve annak többszörösére építették a húsvétszámítást. Függetlenül attól, hogy kezdeti formája 76 (4X19) éves vagy 95 (5X19) éves volt Alexandriai Anatoliosz nevéhez kötik, aki a hagyományos kronológia szerint AD 270-280 körül tevékenykedik, és készíti húsvéttáblázatait.  Ennek a ciklusnak a lényege az a felismerés, hogy a holdfázisok 19 év eltelte után, vagyis 235 holdhónap után ugyanolyan sorrendben következnek be, vagyis a napév ugyanazon szakaszaira esnek. (365.25X19=6939,75 nap, míg 29.53059X235=6939,6886)