"Hasonló cinikussággal mondhatnánk: a japánoknak bezzeg ez nem okozott volna gondot, még van szamuráj kard ..."

Nem is én találtam ki, valamelyik morbidhumor-rajongó sütötte el...

Egyébként a kínai háborúk különös kegyetlensége a több évezredes múlt örökségének számít. Az ország történelme nagyjából arról szólt, hogy a nagy nehézségekkel felépített civilizációt és kultúrát az észak felől támadó hszing-nu, kitaj, dszürcsi, mongol vagy mandzsu törzsek nomádjai egy-egy nagyobb éhínség vagy árvíz kíséretében rendszerint földig rombolták. A 'virágzó korszakot' az események ciklikus körforgásaként mindig egy 'háborús korszak' követte.

Kínánál épp ez a belső küszködés eredményezte, hogy az ország soha nem tudott igazán expanzív politikát folytatni. Mára úgy látszik, a történelem befejeződésének fukuyamai jóslata arrafelé is kezd beteljesítődni. Lesz még egy csendes politikai rendszerváltás, majd le lehet húzni a rolót.

Vagy lehet, hogy mégsem. Lehet, hogy a nagy hódításoknak jó négyezer év után most jött el igazán az ideje. Majd meglátjuk.