Dhamma, volt már úgy, hogy tisztán előtted volt, amiről annyit beszélünk, beszélnek? Hogy a másik ember szenvedése a te szenvedésed volt? Hogy megszűnt a határ? Hogy nem volt empátia, nem "átérezted" a sorsát, hanem ő voltál ? Amikor a Világmindenség önzése volt a tiéd? Amikor egyetemes érdek volt, hogy ne szenvedjen a másik? A Mindenség önzése. A szeretet.

Ha valaki ezt átéli, érdekévé válik segíteni a megszabadulásban másnak is. Ugyanis annak a rajtad átáramló valaminek ilyen a természete.

Visszatekintve az életemre....soha nem gondoltam volna, hogy valaha is lesznek örömeim, valódiak, ami nem valami magamra húzott optimizmusból fakad. Pontosan tudom, az egyén mekkora szenvedést bír magának okozni. És mindig van nagyobb.______Amíg a szabadulni-akarás "küszöbértékét" el nem érjük, addig folyton elölről kell kezdenie és folyton ugyanoda jutunk vissza. Tanácsokkal, szép szavakkal -nekem is az a tapasztalatom- nem lehet semmire menni ilyenkor. Mert a vágyak még teljesen másra mutatnak, mint "amire" szükség van. Totális megfeszülés nélkül nem történhet meg az elengedés.

Lehet, abban igazad van, tapasztalás nélkül kitűzni egy bódhiszatva-ideált, önámítás is tud lenni. Mint ahogy az is, hogy azt mondom "nem vágyom a megszabadulásra." A képzelt 'én' nem tud csak vágyni és akarni, a nem-akarás és nem-vágyás történik. Nem-gondolkodva, nem-célért cselekedve zazenben üldögélni....nekem nem ment. Pedig istenbizony azt gondoltam akkor, hogy sikerül. Néha majdnem olyan volt, amilyennek elképzeltem. (persze elképzelni sem lehetett, mert az a megvalósulás gátja) A "már az vagy", "nincs mit elérni" típusú kijelentések igazságát sok szinten lehet úgy gondolni, hogy értjük. És felépítünk belőle egy álomvilágot. Egy hazugságot. A "zen nem egy különleges tudatállapot, ne keress ilyet" mondás is erősen félrevezető. Ügyes eszköz lenne elvileg, gyakorlatilag meg az 'én' nem tud nem-keresni. Tehát elkezd keresni, talál is valamit, ami nem különleges tudatállapot és azt hiszi megvilágosodott.

Aztán ha egyszer valóban megjelenik a Tisztaság, akkor látja csak, mennyire különleges tudatállapot is az....a hétköznapihoz KÉPEST.

Ezt keresve nem találod meg. Nem keresve sem találod meg.
És mégis. És mégse.

Én nagyon messze vagyok bármilyen bódhiszattva-ideál beteljesítésétől, de azt már látom, nem (csak) egy eszme.
A dolgok végső természetéből fakad, nem pedig segíteni-akarásból.


üdv