Furán van ez :)

 

Valaki úgy van vele, hogy birtoklás=szexuális kizárólagosság elvárása. Azt ugyanakkor nem érzi birtoklásnak, hogy mondjuk érzelmi kizárólagosságot szeretne.

 

Vagy van, aki azt mondja, az nem érdekli, hogy más is szeretkezik a párjával - feltéve ha tudja, meg valamilyen módon ő is részt vesz benne. Ezt szintén nem érzi birtoklásnak, noha nem tűrné/utálná, ha a tudta nélkül...

 

De én egyébként sem hiszem, hogy a féltés egyenlő lenne a féltékenységgel vagy a birtoklásvággyal.

 

A birtoklásvágynak nem sok köze van a szeretethez, az tulajdonként kezeli a másikat.

 

A féltékenység az alighanem a saját maga értékelésének zavaraiból ered.

 

És félteni mindenki azt félti, ami fontos neki...jelesül azt, akit szeret, attól fél azt hiszem, a legtöbb ember, hogy elveszíti, és vele valami jót.

 

Aki hajlamos azt hinni, hogy a másikat elvesztheti amiatt, mert mással is jó, vagy jobb a szex, az nemigen fog vágyni harmadikra, főleg nem kontrollálatlanul. Az a mással-szexeléstől fogja félteni, de mondjuk a mélyebb barátkozástól nem annyira.

Aki hajlamos azt hinni, hogy akkor veszítheti el a másikat, ha érzelmek is megjelennek, az attól fogja félteni. És esetleg a szextől nem, főleg, ha ő is ott van.

 

Nagyon érdekes lenne megnézni, hogy mit szólna az első verzóban hívő, ha érzelmek miatt vesztené el a másikat, mondjuk úgy, hogy nincs is benne semmi értékelhető szex - és a másodikban hívő, ha pusztán a szex miatt, úgy, hogy érzelmekről nem is lenne szó. Főleg ez a második lenne érdekes...mert mintha a "csak-szex" jelentőségét sokan alábecsülnék :)

 

Egyáltalán: szerintetek férfi-nő között, szerelemben, létezik olyan, hogy valaki egyáltalán nem fél a másik elvesztésétől?